Mikor a jósors vezeti az autót

A Kiscelli Múzeumból lefelé, felmerült a táplálkozás lehetősége, nos, némi kis bolyongás után, abszolút nem tudatosan, de a Szőlő utcában kötöttünk ki a Zöld kapu előtt. Nekem a Szőlő utca valami kegyetlen nevelőotthon volt, meg valami szoftvercég, meg magas, új házak, de semmiképpen sem egy földszintes óvilági vendéglő. De nagyon jó, hogy most már az is. Parkolót találtam a lakótelepen, nem is gondoltam, hogy fizetős, jól meg is büntettek, piros csomag várt a szélvédőn. De a zöld szín jobb, ez a kapu nagyon jót rejt, a teraszra ültünk ki, rendkívül barátságos a felszolgálás, vendéggel való törődés, segítés, megbeszéltük, hogy nem akarok sokat enni, de azért finomat igen, egy fél Jókai bableves itt elég jól jöhet, jött is, az erős paprika is hozzá, jól bevezette a Holstein hátszínt tükörtojásokkal, ami remekül sikerült, csupa öröm volt az evés, Feleségem őszibarackos jércemellel küzdött. Jelentős adagokat osztanak ki itt. Kizárt, hogy éhes maradjon valaki, jó, hogy óvatos voltam a kis levessel. Utána már csak egy nagy limonádét kívántam, nagyon jó hideg volt, mégsem volt tele jéggel, hanem iható, finom citromos, bodzás itallal. Nem kell rágódjak az értékelésen, ez úgy ötös, ahogy van. Jó kezek által vezetett, jó szakácsokat, pincéreket alkalmazó, nagyszerű magyaros vendéglő.