Végelgyengülés

Attól, hogy hármast adtam rá, még nem egy átlagos dolog, de hát hányas legyen? Ugyebár a térképen az van, hogy Czuba-Durozier kastély (francia romantikus). A név franciás, hát talán azért francia-romantikus. Többször megnéztem már, mert érdekelt a sorsa. A kastélyok a szíven csücskei. Szóval a W. H. Czuba-Durozier nevű francia iparos összeállt a magyar Ulbrich Gyulával és közösen alapítottak egy konyakgyárat, tulajdonképpen lent van az egykori gyár, felül meg a kastély. Az alapító 1920 körüli halála után a kastélyt eladták, több tulajdonosa volt, majd 1950-ben államosították, sok lakást alakítottak ki benne. Telt-múlt az idő, a lakók nem voltak tulajdonosok, csak bérlők és csak vakaróztak, az épület meg csendben romlott, pusztult. Aztán megunták a lakók és szépen sorban kiköltöztek, azóta csak romlik. Önkormányzat eladta 2016-ban, a vevő igért fűt-fát, hatalmas projekt, lesz itt minden, dínomdánom, hotel, luxuslakások, kávézó, mi szem-szájnak ingere. Aztán nem lett semmi, csak szorgalmasan pusztult tovább. Az ország kastélyainak jelentős része magánkézben van, és így romlik, porladozik. Nézz be, bemászhatsz a betört ablakon, egyes ajtóknál is, az udvar csupa gaz és szemét, de semmi érdekeset nem találsz, csak a romlást. Per van, két éve megy, önkormányzat felszólította a csalárd tulajt, tegyen valamit, végzés is van, változás nincs, rom van.