ORMÓTLAN POMPA

Hol máshol lehetne egy történelmi fontossággal bíró gyászhintó a közönségnek bemutatva, mint az ország legjelentősebb temetőjében, a Fiumei úti sírkertben. Hiszen ez a hintó első alkalommal Apponyi Albertet, a trianoni béketárgyalások magyar delegációjának elnökét vitte utolsó útjára 1933-ban, ezért lett a neve Apponyi-hintó. Ezzel a temetéssel nemcsak az elhunytat búcsúztatták, de a Trianonban megkötött szerződés miatti nemzeti gyászt is kifejezték. A főváros által megrendelt hatalmas pompakocsi elé még három alkalommal fogtak lovakat: Gömbös Gyula miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter és Teleki Pál miniszterelnök gyászünnepségén. A hintó és a politika, a Horthy-kor történelme a gyászban, sőt mondhatni az akkori évek gyászkultuszában fonódott össze.
Az Apponyi-hintó leírására csak felsőfokú jelzőket szokás használni: Az kétségtelen, hogy a világ egyik, pontosan második legnagyobb gyászhintója, hogy a viktoriánus stílust követve gazdagon faragott, dúsan díszített, rendkívül ünnepélyes, és mint ilyen az uralkodói díszhintók kategóriájába sorolható. De a bemutatótér melletti kiírások azt is hangsúlyozzák, hogy ez a reprezentatív, összességében barokkos hatású gyászhintó a magyar kézművesség ipartörténeti remekműve. Elfogadom, de minden feldicsérés ellenére nekünk méreteinél fogva és díszítettségének túlzásai miatt igencsak ormótlan járműnek tűnt, amikor körbejártuk az üvegkalitkát, amelyben őrzik. Legalábbis abból, amit sikerült látnunk belőle. Ez az elhelyezési mód ugyanis a legalkalmatlanabb arra, hogy alaposan szemügyre vegyük az Apponyi-hintót. Az üvegburok csillog, minden tükröződik benne minden irányból, egymással átfedésben is, emiatt igazából fotózni sem lehet.