Apponyi hintó Budapest

A főbejárat után jobb oldalon látható az Apponyi hintónál is jártunk, amelynek fotózásával korábban is több alkalommal próbálkoztam, nem sok sikerrel. Maga a tény, hogy a hintót 2017-ben nemcsak teljes körűen felújították, hanem ki is állították a nemzeti sírkertben, dicséretes és szép teljesítmény, de arra igazán gondolhattak volna, hogy ez a tükröződő üveg a vastag fekete keretekkel nemcsak az értelmezhető fényképek készítését teszi szinte lehetetlenné, de még magát a hintót sem lehet igazán rendesen így megnézni, s a díszes részleket megfigyelni, felfedezni rajta, ami igazán nagy kár. Agapanthus részletesen beszámolt a híres fekete jármű történetéről. A legek körében fontos elmondani még e különleges járműról , hogy közel négy méter magas és öt és fél méter hosszú, ezzel a világ egyik legnagyobb gyászhintójaként tartják számon, amelyet 8 ló vontatott egykoron. A gazdagon díszített hintó hársfából készült faragványait egy Ludvig nevű szobrászművész alkotta, az oldalsó hajlított üvegtáblákat a Geldner Üvegipari Kft, míg a díszlámpákat a Regenbach-cég gyártotta. A lámpákat kariatidák tartják, akik a görög mitológiában a feltámadás szimbólumai is, a lámpabúrákra pedig keresztdíszeket tettek. Ifjabb Misura Mihály kocsi- és hintógyárában készült a temetőhöz hasonlóan szintén VIII. kerületi egykori Órás utcában lévő telepen 1928-1932 között. Érdekesség, hogy a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben itt, Józsefvárosban volt a fővárosi járműgyártó ipar központja, ennek emlékét őrzik a Bérkocsis és a Nagyfuvaros utcanevek, sajnos más nemigen maradt fent utánuk.

Ezzel a temetéssel nemcsak az elhunytat búcsúztatták, de a Trianonban megkötött szerződés miatti nemzeti gyászt is kifejezték. A főváros által megrendelt hatalmas pompakocsi elé még három alkalommal fogtak lovakat: Gömbös Gyula miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter és Teleki Pál miniszterelnök gyászünnepségén. A hintó és a politika, a Horthy-kor történelme a gyászban, sőt mondhatni az akkori évek gyászkultuszában fonódott össze. Az Apponyi-hintó leírására csak felsőfokú jelzőket szokás használni: Az kétségtelen, hogy a világ egyik, pontosan második legnagyobb gyászhintója, hogy a viktoriánus stílust követve gazdagon faragott, dúsan díszített, rendkívül ünnepélyes, és mint ilyen az uralkodói díszhintók kategóriájába sorolható. De a bemutatótér melletti kiírások azt is hangsúlyozzák, hogy ez a reprezentatív, összességében barokkos hatású gyászhintó a magyar kézművesség ipartörténeti remekműve. Elfogadom, de minden feldicsérés ellenére nekünk méreteinél fogva és díszítettségének túlzásai miatt igencsak ormótlan járműnek tűnt, amikor körbejártuk az üvegkalitkát, amelyben őrzik. Legalábbis abból, amit sikerült látnunk belőle. Ez az elhelyezési mód ugyanis a legalkalmatlanabb arra, hogy alaposan szemügyre vegyük az Apponyi-hintót. Az üvegburok csillog, minden tükröződik benne minden irányból, egymással átfedésben is, emiatt igazából fotózni sem lehet.

A főbejárattól pár méterre találod, a hintó leírásában szerepel minden, amit elmondhatnák róla, négy évig készült, négyszer használták, először Apponyi Albert temetésén, aztán a háború alatt eltűnt, de később megtalálták, nem jöttem rá, hogy ki vitte el és hol találták meg, de lényeg az, hogy megvan. Hatalmas halottaskocsi. Lefényképeztem négyszer-ötször, az ittjartamos ügyfélszolgálat nem tette fel, de nem is lehet jól fényképezni. Üveg mögött van minden oldalról nézve, csak pocsék képeket csinálhatsz így vagy te magad visszatükröződsz az üvegben és elnyomod ezzel a hintót. De nézegetni azért lehet, fantasztikus faragások, csodálatos mestermunka, nem véletlen, hogy négy évig készült. Ne menj el mellette, ha arra jársz!