Budai Váralagút Budapest

Azért nem írta felül más, mert ha csak tehettem, nem jártam erre. Egyszer volt valami eset, hogy egy kolléganőmmel két olyan intézménybe mentünk, ami nem vessze esik az alagút két végétől. Nyomasztó egy élmény volt gyalog átsétálnii rajta, olyan zajos és büdös. Nincs semmi klausztrofóbiám, de ez a hely akkor is inkább kellemetlen, mármint járni benne. Az viszont nagyon mozgatta a fantáziámat, hogy vannak benne lakások. Ha megnézzük, két emeletnyi építmény van benne a Duna felőli oldalán, a lakásnak kis erkélye is van, ami az alagútba nyílik. Na, szóval, fogalmazzuk inkább úgy, hogy ambivalens, sokrétű élmény. Meg hát a főváros ikonikus része, persze.

1857-ben adták át, a Lánchídhoz hasonlóan ezt is Clark Ádám tervezte. Sajnos az Alagútnak nem jó a szellőzése és a folyamatos és gyakran sűrű autósforgalom miatt eléggé szennyezett a levegője, ennek ellenére én kifejezetten szeretek benne átsétálni, bár ha lehet, ezt próbálom csúcsforgalmon kívüli időszakra időzíteni. Persze busszal is át lehet menni, de az mégsem olyan érdekes. A Clark Ádám tér felőli - keleti - bejárata két oldalt oszlopokkal díszített, sokkal szebb, díszesebb, mint az Alagút utca felőli nyugati kapu, mivel az a II. világháború során megsemmisült.