TÖBB MINT TEMETŐ

Régi adósságomat róttam le, a páromnak pedig régi kívánsága teljesült azzal, hogy elmentünk a Fiumei úti sírkertbe, ismerkedni az ország történelmi jelentőségű temetőjével. Elkezdtük hát az ismerkedést, de ide mindenképpen el kell még jönni, annyi a látnivaló, az ismeret, amelyet ráépíthetünk a meglévőkre, miközben egyik ámulatból a másikba esünk a sok szépség, érdekesség láttán.
Már korábban, 1847-ben elkészült, temettek is ide, az akkor és még sokáig Kerepesi úti temetőnek nevezett sírkertbe, de a hivatalos megnyitása csak 1849. április 1-jén, virágvasárnap történt meg. Azért volt szükség erre az új létesítményre, mert a főváros meglévő temetői addigra csaknem megteltek. Köztemetőnek szánták, ám létesítése után nem sokkal a nemzet dísztemetőjévé, Nemzeti Panteonná vált. A mai látogató úgy érzi magát a rendkívül rendezett, ápolt sírkertben, mintha a hajdani történelem és irodalom tankönyveinek lapjairól itt alászálltak szobrai, síremlékei között járna. És az elmúlt 180 év fővárosi elitjének, gazdaságának és politikusi köreinek ismert családjai adtak hírt magukról az utókornak pompázatos sírboltjaikkal, tükrözve akkori szerepüket. Nem véletlenül Több mint temető címmel adott ki egy ismertetőt a kezelő Nemzeti Örökség Intézete a Fiumei úti Sírkertről. Történelem és művészet kapcsolódik itt szorosan össze az emlékezésben, miközben egy szoborpark értékei veszik körül a látogatót.
A főbejárattól induló úton egyenesen haladva először egy szóróparcellánál álltunk meg, amelynek közepén feltűnt egy egyszerű, mondhatni puritán fakereszt. Azt már az addigiakból is láttuk, hogy nagyon nem illik ebbe a pompőz környezetbe. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, majd Köztársasági elnök kívánsága volt, hogy csak ennyi és ekként jelölje nyughelyét. Továbbmenve eljutottunk a páros árkádsorhoz, ahol oszlopos, félig nyitott csarnok alatt vannak a gazdagon díszített családi síremlékek. Itt nyugszik például a Gundel vendéglős család több tagja, és az egyik árkádsort lezáró kupolacsarnokban Görgei Artúr sírját fedeztük fel. És ha eléggé felemeljük a tekintetünket, a hazai szecesszió nagymestere, Róth Miksa mozaikjait vesszük észre. De tőle szép színes ablakokat is láttunk a különálló Malosik-mauzóleum kápolnájában. A jobboldali árkádsor előtt helyezték el Alpár Ignác, a jeles építész szarkofágját, rajta bronz dombormű ábrázolja egyik főművét, a Magyar Nemzeti Bank általa tervezett épületét. Az árkádsor tengelyében, az út közepén van a nagy mesemondó, Jókai Mór körönd kialakítású sírkertje, amelyet születésének 200. évfordulója alkalmából tavaly újítottak fel. Olvasom, hogy az idők során sokan vitatták a síremlék különös formáját, az oszlopokkal, népies elemekkel kialakított körépítményt. Nos, mi is a vitatókkal tartunk. Innen csak néhány lépés Ady Endre szoborral díszített sírja, amellyel szemben még kritikusabbak vagyunk. Melocco Miklós Ady szobra a Debreceni Nagyerdőből sokkal inkább ide illő lenne. De hát a két szobor között van két generációnyi időtáv... Az idő pedig csak a temetőkben tűnik el.