Keleti pályaudvar épülete Budapest

Ilyen is, meg olyan is. Helyreállított, javított, meg pusztuló. Ld, képek. . . Egyébként ez egy ikonikus hely. A jelentősége sokkal több annál, mint egy szép épület. Régen például gyakrabban fordult elő, hogy győztes focicsapatok vagy neves politikusok vonattal érkeztek a fővárosba, és akkor a fogadási ceremónia is itt zajlott. Kis süldő voltam, zuglói általános iskolás, ezért előfordult olykor, hogy kivezényeltek minket, zászlóval integető kis hülyegyerekeket egyenruhában, de érdekes, hogy ez a szokás még máig is él, csak most már nem úttörő egyenruhában vannak a gyerekek. Azt hiszem, Antonin Novotny elvtárs, a Csehszlovák KP első titkára egyszer kezet is rázott velem. :o) Később kamaszkoromban csajozni jártunk ide, lengyel és csehszlovák lánykák jártak a környéken, mi pedig jó vendéglátóként csillogtattuk sekélyes orosztudásunkat, nem eredménytelenül. És mindez még mindig a Keleti. . . a Keletin keresztül jártunk a Tattersallba lovagolni, és innen is indultak vonatok a Balatonra, nem csak a Déliből. És ki ne ismerné? ? Cseh Tamás: Keleti pályaudvar. . . Vizi és Ecsédi itt találkozott újra, a Márványterem, a híres étterem (tegnap megnéztem egy pusztult raktár), szóval a hatalmas mozdony innen tört ki, ami a Szabadság szimbólumává vált, és ami végigrobogott a városon! Meg hát 2015-ben a menekültválság. . . többezer ember feküdt, járt-kelt, ült, élt a betonon, a hatóságok undorító módon packáztak velük, mi, magyar civilek meg etettük. itattuk őket, játszottunk a gyerekeikkel, egyáltalán kétségbeesve bizonyítgattuk, hogy ez az ország nem csak lelketlen mocskokból áll, de emberek is élnek ezen a hazán. . . és mindez még mindig a Keleti pályaudvar története, személyes élmény, számtalan elutazás és érkezés, és a falak csak állnak, pusztulnak és begyógyulnak, ma olyan felemás, a város felé egy kozmetikázott arcát mutatja, oldalt pereg a vakolat, belül meg ki van festve freskókkal, meg omlik, porlik szét máshol és mindezt párhuzamosan, velünk, mint az életünk, mert ez a nagy és gyönyörű indóház is az életünk szerves része.

1884-ben nyitották meg, ma a főváros egyik jelentős csomópontja, két metró megállója, számtalan busz és troli megállója és végállomása található itt. A monumentális csarnoképület eklektikus stílusban épült, uralja a Baross tér mindig forgalmas miliőjét. A csarnok acélszerkezete építészeti szempontból nagyon előremutató volt, megnyitásakor az egyik legkorszerűbb vasúti épületnek számított.