Újjászületés a VII. kerületben

Úgy gondolom, ha valaki Budapesten jár, és szeretné megismerni jobban a szép fővárosunkat, akkor abból kihagyhatatlan részt képvisel az egykori zsidónegyed is, amely a pesti belváros szívében található, alapvetően a zsidók csak a városfalon kívül telepedhettek le és lakhattak. II. József, a Kalapos király 1783-as rendelete tette lehetővé a zsidók beköltözését erre a területre. A mai VII. kerület belső utcái, központban a Király utcával és annak környező mellékutcáival. A Madách tértől kiinduló terület tehát a 18-19. század fordulóján alakult ki. Fontos utcái voltak a Dohány utca, Wesselényi utca, Dob utca, Kazincy utca, nem is sorolom fel mindet. Egyébiránt nem ez volt a városon belül az egyetlen zsidó negyed, hiszen a pesti oldalon a Józsefvárosban és (Új)Lipótvárosban is sokan éltek tömbökben.

Az itt megtelepedők egy része Óbudáról költözött ide át, de érkeztek a Habsburg birodalom más területeiről is, elsősorban Morvaországból és Galíciából is. A pesti zsidóság nem volt heterogén, még vallási szempontból sem, több zsinagógát is építettek.

2002-ben a Király utca Csányi utca Klauzál tér Kisdiófa utca Dohány utca Károly körút által határolt városrészt, régi pesti zsidónegyed elnevezéssel a budapesti világörökségi terület védőzónája alá vették.
A pesti zsidónegyed történetét a Magyart Zsidó Levéltár anyaga mutatja be részletesen (Wesselényi u. 7. sz. alatt), a Dohány utcai zsinagóga mögött.

Ma elsősorban a romkocsmákat, kávézókat, street food éttermeket, bárokat látogatják a fiatalok, külföldiek többen is, mint a magyarok. Számtalan vendéglátó egység és hostel kapott itt helyet, a legnépszerűbb pont a Gozsdu-negyed lett.