Pesti zsidónegyed Budapest

A kis udvaron sírok emlékeztetnek a múlt szörnyűségeire és szomorúfűzfa szobor. A szobor levelein az áldozatok nevei. Messziről tündöklő, de közelről megdöbbentő, rémisztő érzés. Téli időben leginkább a kis Zsinagógát használják, a nagyot csak nagyobb ünnepekkor fűtik. Hazánk fiai kevesen voltak ott jártunkkor, annál inkább a külföldi csoportok, pedig ez nem csak vallási hanem kulturális hely is.

József, a Kalapos király 1783-as rendelete tette lehetővé a zsidók beköltözését erre a területre. A mai VII. kerület belső utcái, központban a Király utcával és annak környező mellékutcáival. A Madách tértől kiinduló terület tehát a 18-19. század fordulóján alakult ki. Fontos utcái voltak a Dohány utca, Wesselényi utca, Dob utca, Kazincy utca, nem is sorolom fel mindet. Egyébiránt nem ez volt a városon belül az egyetlen zsidó negyed, hiszen a pesti oldalon a Józsefvárosban és (Új)Lipótvárosban is sokan éltek tömbökben. Az itt megtelepedők egy része Óbudáról költözött ide át, de érkeztek a Habsburg birodalom más területeiről is, elsősorban Morvaországból és Galíciából is. A pesti zsidóság nem volt heterogén, még vallási szempontból sem, több zsinagógát is építettek. 2002-ben a Király utca Csányi utca Klauzál tér Kisdiófa utca Dohány utca Károly körút által határolt városrészt, régi pesti zsidónegyed elnevezéssel a budapesti világörökségi terület védőzónája alá vették. A pesti zsidónegyed történetét a Magyart Zsidó Levéltár anyaga mutatja be részletesen (Wesselényi u. 7. sz. alatt), a Dohány utcai zsinagóga mögött. Ma elsősorban a romkocsmákat, kávézókat, street food éttermeket, bárokat látogatják a fiatalok, külföldiek többen is, mint a magyarok. Számtalan vendéglátó egység és hostel kapott itt helyet, a legnépszerűbb pont a Gozsdu-negyed lett.

Már párszor igénybe is vettem ilyen lehetőségeket. Olyan helyekre lehet bejutni így néha, ahová másképp nem. Mindig izgatott, hogy egy ilyen különös eredetű, számomra egzotikus szokásokkal bíró nép hogyan telepedett ide és hogyan él itt azóta is. Valaha a kiskörútnál húzódott a határ, most akkor kb. a Madách teret képzeljük el választóvonalnak, amelyen belül zsidók nem lakhattak. Ez nem csak Pesten, más városokban is így volt. Okszerűen itt alakult ki a zsidónegyed, ami párját ritkítja építészeti értékei által, A sokszor 100 évnél is idősebb házak maradványai között alakultak ki tipikusan a romkocsmák, ami egy egyedi stílust vitt a vendéglátóiparba, és rengeteg turistát vonz az itt így kialakult un. "bulinegyed". De az értékek ennél még sokkal korábbiak, tekintsük például az un. zsinagóga-háromszöget, három eltérő vallási irányzat építészeti csodáit. A világ egyik legnagyobb és legszebb zsinagógája az un. Dohány utcai, kihagyhatatlan látnivaló zsidóknak, nem zsidóknak magyaroknak, külföldieknek egyaránt. A másik nagy csoda a nemrég rendbehozott Rumbach, amit szintén ajánlok mindenkinek alaposabb bejárásra. A harmadik pont pedig a Kazinczy utcai zsinagóga, itt találhatók körülötte az ortodox hitélet központi intézményei, a Hanna kóser étterem és itt van a jelenlegi egyetlen rituális fürdőhely is, a mikve. De mindez csak a felszín, a legismertebb dolgokat említettem csupán, a kb. Király utca, Kertész utca, Dohány utca által határolt területről. És nem lehet nem szólni arról, hogy itt volt a budapesti Gettó is, erre a területre soktízezer embert zártak annak idején össze, de ez már messzire nyúlik, viszont szintén a történet része. Ajánlom mindenkinek a terület más, érdeklődőbb szemmel való bejárását is, ez az egyik világörökségünk is egyben.