Ráérős körbejárós

Ha már így ráértem a Dunánál, volt egy fél órám üzletnyitásig, a gyémántfokozatú királynő meg feltette ezt ide előttem, hát csak felhívás egy sétára ez is. (Muhaha... na, nem mintha nem mentem volna át rajta párszázszor. Amikor az ember az egyik parton lakik, a másikon meg dolgozik, akkor adott dolog ez.) Ó, és még valami... talán 4-5 éves koromban itt láttam meg először a Dunát, a Gellért szálló felső erkélyéről és azt hittem, a híd miatt, hogy téglalap alakú. Aztán van még ezzel a híddal egy csomó más is, szerintem a legtöbb öngyilkossági kísérletet tevő, akiknek nagy része nem is akart öngyilkos lenni, csak a figyelmet magára irányítani, ide mászott fel, innen zsarolt, innen szedte le a tűzoltóság, rendőrség... egy időben ezeknek a tébolyultaknak ez volt a kedvenc terepe. Sőt, itt híresültek annak idején az un. "Demszky gombócok", azok a félgömbszerű akadályok, amivel a villamossínt védték az autósoktól. Sokan sokat anyáztak itt. De nem is egyszerű a hídra hajtani, nagyobb autóval a villamossal együtt befordulni nagyon szűk a rakpartról a hídra. Egy-egy sáv van és a motorosok, biciklisek csak növelik a káoszt. Néha a gyalogos turisták is. Mindig tele van a híd külföldiekkel, nem is csoda, pazar látvány a híd is, a Gellérthegy is, a Duna, a vár, minden, ami a környéken van. Már tele van lakattal, a szerelmesek emlékeivel a korlát, de szerintem itt is le fogják majd vagdosni, ahogy Párizsban is a Szajna hidjain, mert nagyon megrongálja a sok plusz súly a hidat. A legtöbb dolgot leírta már ZigZag, szóval a vámházak a pesti oldalon, a színes címer, meg az újmódi szokás, hogy a bármilyen nemzetiségú fiatalok felülnek a híd felső hajlatába és ott napoznak, beszélgetnek a dunai szélben.