Bajor Gizi Színészmúzeum Budapest

A kedves fiatal és nem annyira fiatal lányok pártfogásba vettek, jobbra-balra, fent és lent elmutogatták, hogy hol mit találok, kiosztottuk egymásnak a szükséges és illendő bókokat, és megkezdtem tárlattúrámat. Az időszaki a földszinten most Latinovits Zoltánról szól. Szerepei a falon, közös fényképei Ruttkai Évával, fejhallgatóból verset mond, falon pereg pár filmje. . . de miután lemezei, 10 legjelentősebb filmje megvan, nem volt annyira sok újdonság nekem ebben, hát közelről megszemléltem sárgás ballonkabátját is. Betévedtem véletlenül egy készülő kiállítás területére, de megesküdtem rá, hogy nem mondom meg, kiről szól. Az emeleten viszont a drága régmúlt. . . a nagyokhoz vivő tárgyak, relikviák, emlékdarabok. . . oly kellemesen ringatóztam, hogy a hosszú folyosó végén, ahol szólt a gramofon (helyett a hangszóró), táncra is perdültem, nem látott senki (? ? ), eljártam egy keringőt, majd majdnem egy tangót is. . . na jó, ennyi jár. . . kellemes volt szobáról szobára andalogni, elidőzni a tárgyak felett. Időnként azért találkoztam a hölgyekkel, de mindig csak kedvesek voltak, bíztattak, csak bátran, érezzem jól magam. Hát így telt. Kint is tettem egy sétát a kertben, mindenféle tippeket, ötleteket kaptam a lányoktól, majd elérkezett a fájó búcsú ideje. . . persze, ígértem, hogy visszajövök, viszontlátásra! És köszönöm!

A kert nagyon szép, hangulatos, kicsit lejtős, és összességében nem igazán gondozott. A belépőjegy 1000 Ft. A bejáratnál 3 unott, vagy legalábbis érdektelen fiatal hölgy ül. Nem tudom, mennyi látogatójuk lehet, vasárnap délután csak én voltam egyedül (egyébként 14-18 óra között tartanak nyitva), biztosan nem ez a világlegizgalmasabb munkahelyeinek egyike. A múzeumról nem mondanak semmi érdekességet vagy részletesebb információt, csak a jegyet kiadó alkalmazott elhadarta címszavakban, hogy melyik emeleten melyik kiállítás van, nem ajánlottak fel tájékoztatást, tárlatvezetést, de írásos szórólapot vagy leírást sem. Az egyik hölgy később feljött az emeletre, ott leült egy székre és olvasott. A 2 emeletes épület alsó szintjén a 100 éve született Szörényi Éva tiszteletére rendeztek be időszakos kiállítást főleg sok fotóval és fellépőruhákkal, valamint egy érdekes bábkiállítás is látható. Az alapító Gobbi Hilda is kapott egy emlékszobát, és természetesen a névadó lakó Bajor Gizi emlékei központi szerepet kaptak. Az emeleti részen a színházi élet eseményeit próbálták bemutatni a rendező és a színészek szemszögéből is, pl. a szereposztás, a próbák, az öltözők, a szinházi páholy hangulatát megidézve. A nagyterem végén kis színpadot építettek, melyen pici maketteken mutatnak be néhány emlékezetes előadást. Úgy gondolom, elég kevés volt az információ, rengeteg színész, színésznő, rendező bukkan fel a régi fotókon, akiknek pusztán a neve sajnos már nem sokat mond a mai nemzedéknek. Az egyik emeleti teremben a táncművészeknek, balett táncosoknak állítanak emléket.