Jókai Mór Emlékszoba Budapest

Ma meg kedd van, hát mentem is ebéd után. Zárva. Semmi nyom, jel besétálok a Duna-Ipoly Igazgatóság székházába, kb. 20 méterre van onnan, kérdezem a portást, elbeszélgetünk, honnan veszem, hogy nyitva van, hát innen, mutatom jaj, hát az nem úgy van, a Petőfi Irodalmi Múzeumé az, havonta hülyítik őket már régóta, hogy majd nyitnak. De nem. Aztán csak előkerült egy illetékesebb hölgy, elmondta, hogy a PIM az csak bérli tőlük az a részt, de embert nem állít, nem ad. Éreztem, hogy ő beengedhetne, ha akarna, mert tényleg 20 méterre vagyunk a lényegtől, csak nem akar. Nem tud mellém kit állítani, aki vigyáz rám. Mondtam, hogy jó lesz rendőr, sintér, kertész vagy alabárdos poroszló is, de nem. Akkor sem. 1 perc, amíg benézek, aztán itt sem vagyok. De úgy sem. De azért megnéztem a parkot, amit meg lehetett, és elég csúnyákat mormogtam a PIM-re meg a Duna-Ipolyra. Te ne járj így, tanulj a bajomból!

Az író villája, amelyet afféle nyári rezidenciaként laktak, sajnos már nincs meg, helyén a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósági épülete áll (nem látogatható), és a régi présházból alakították ki a kis emlékszobát. Csupán egyetlen helyiség van berendezve, szerintem nem túl érdekes, pár régi fotó, kéziratok, személyes emlékek az írótól és feleségétől, Laborfalvy Rózától (nem lehetett bent fotózni). A pinceszint, ahol egykor a boroshordók voltak, nem látogatható. A birtokon állatokat tartottak, zöldségeket, haszonnövényeket termesztettek, gyümölcsfákat és szőlőt is telepítettek. Ez a vállalkozás olyan sikeres lett, hogy Jókai díjakat is nyert boraival és gyümölcseivel. A park nagyon hangulatos, vadregényes. A felső részen geológiai-kőzettani tanösvényt alakítottak ki. A kertben színes plakátokon mesélnek a birtok és a környék történetéről, és az itt élő gazdag madárvilágot is bemutatják. A belépő 500 Ft az emlékszobába, a kert ingyenesen látogatható.