Kívül-belül élménydús

Emlékeim szerint írtam már korábban beszámolót évekkel ezelőtt erről a helyről, amikor egy átfogó kiállításuk volt a Robert Capa központtal, de nem találom... mindegy is, írok egy aktuális beszámolót.
A vicces nevű ház névadója May Emánuel udvari fényképészmester és szakíró, aki 1882-ben vásárolta meg ezt a Nagymező utcai épületet, amelyet saját elképzelése szerint alakított át műterem-házzá. Életében nagy népszerűségnek és elismertségnek örvendett, jómódban élt. 1931-1944 között az Arizona Mulatónak adott helyet az épület, majd a háború után 30 éven át a Magyar Autóklub székházaként funkcionált.
"A ház három napfényműteremmel, gazdagon díszített várószobával rendelkezik, homlokzatán a fényképezés és a festészet allegorikus alakjaival. Mind Budapestnek, mind a magyar építészetnek, de legfőképpen a magyar fotográfiának jelentős értéke ez az épület."
Az emeleten Fejér Jenő: Post Scriptum kiállítását, míg a földszinten Nicholas Nixon: A Brown nővérek fotótárlatát néztem meg. Jelenleg állandó kiállítása nincs a háznak, folyamatosan változnak a bemutatók, ezért érdemes időről-időre újra visszatérni. Az utóbbi fotókiállítás nagyon érdekes, elgondolkodtató, és végső soron ötletadó is a saját személyes életünkbe (bár én már lemaradtam róla, hamarabb kellett volna az évenkénti fotózást elkezdeni).
Maga az épület csodálatos, gazdagon díszített neoreneszánsz, historizáló külső homlokzatát szobrok, domborművek és terrakotta lapokra festett freskók díszítik. A festé­szetet és a fény­­képészetet jel­ké­pe­­ző allegorikus nőalakok a két művészeti ágra jellemző tárgyakat tartanak kezükben, így jelezve a képkészítési eljárások rokonságát.