Óvóhely Helyóvó Budapest

Emlékszem, valaha a város tele volt ilyen-olyan légópincékkel, nagyon sok ház alatt volt, súlyos nagy ajtókkal, és volt kerületi légóparancsnok, egy valahonnan kiselejtezett hülye, aki basáskodott felettük. Nekem is volt szerencsém egy ilyen korrupt disznóhoz, volt idő, amikor nagy divat volt a pincében való gombatermesztés és hát légópincéket igényeltünk ki erre a célra. Nagyon vicces történet, de hosszú lenne itt. Szóval a pártház alatt húzódott ez a dolog, a valamikori egyházi pincéből lett kialakítva, ahová valamilyen szinten át is lehet botorkálni. De tulajdonképpen a helytörténet az érdekesebb, ami az interaktív bemutatókon is látható, Nem túl gazdag anyag, de valami jó célra hasznosítják a teret, az biztos. Láthatsz pár kiselejtezett cuccot, ami a légópincével, sugárvédelemmel, stb, kapcsolatos. Meg lehet mókás nosztalgiafotókat is csinálni magadról, hazaküldeni e-mailen, én is ökörködtem vele rendesen.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.