A LEGNEVESEBB NÉVTELEN

Már csak alig több mint egy hónapig, július 20-ig látható a Múzeum aktuális nagy kiállítása, amely a középkori művészet egyik legrejtélyesebb alakjával, MS mesterrel és korával foglalkozik. Ez önmagában is izgalmas vállalkozás, hiszen azt sem tudjuk, hogy ki rejtőzik pontosan a titokzatos monogram mögött. A Szépművészeti és az ebben velük együttműködő társintézmények szakemberei azonban kitűnően, magas fokú szaktudással és igényességgel oldották meg a nem mindennapi feladatot.
A Magyar Nemzeti Galériában 1997-ben rendezett, MS mester művészetét bemutató kiállítás óta eltelt időben, de főképpen erre a mostani tárlatra készülve, a művészettörténészek újabb kutatásokat folytattak annak meghatározására, ki is lehetett a névtelen alkotó és újabb művekről állapították meg, biztosan, esetleg csak valószínűsítve, hogy az ő alkotásai vagy a közreműködésével születtek. Ezért most jóval több képet láthatunk, amelyeket hozzá kapcsolnak, ám jelezve, ha ez nem teljességgel bizonyított vagy bizonyítható. Majd a végén még azzal is szembesülünk, lehet hogy a titokzatos MS mester egy köznapi nevű Michel Schröter osztrák volt... Ilyen szempontból tehát nagyon sajátos ez a tárlat, és nagyon épít arra, hogy a látogatók hajlandóak legyenek belépni egy izgalmas szellemi folyamatba, hiszen több alkotásnál csak a korabeli művészeti példák segítenek a meghatározásban.
De ha valakinek nincs kedve az évszázadokra visszanyúló művészettörténeti nyomozást elemezgetni, nem kell mást tennie, mint élvezni a csodát, MS mester képeinek gyönyörűségét. Nekem még mindig a világszép Vizitáció című festmény a kedvencem, amely egykor a selmecbányai Szent Katalin-templom főoltárát díszítette. E monumentális remekműből fennmaradt hét táblaképet most először láthatja együtt a közönség, és csak egy hiányzik a nyolcból. De a tárlatvezetőnk elárulta, abban reményednek, hogy talán-e kiállítás hírére valahonnan felbukkan az évszázadok óta eltűntnek tartott nyolcadik kép is. Visszatérve a Vizitációhoz, Mária látogatása Erzsébetnél, szerencsére a Szépművészeti tulajdonában van, így máskor is megtekinthető. De most a képtársaival együtt bemutatva különösen emlékezetes látványt, együttest alkotnak.
Talán már máskor is említettem, most e kiállítás kapcsán még inkább hangsúlyoznom kell, mennyire örülök és hasznosnak tartom, hogy a múzeum ma már számos eszközzel igyekszik a látogatók tájékozódását segíteni. A kiállított anyaghoz alapos szöveges eligazításokat adnak, kiállításvezető kapható a pénztárban csekély összegért, számos alkalommal előre meghirdetett tárlatvezetést tartanak, amelyre a neten előre megvásárolható a részvételi jegy, és amit korábban még sosem láttam, a jókora és általában igen drága kiállítási katalógusból is kihelyeztek egy példányt a teremben, bárki belelapozhat, elolvashat magyarázó részeket a művekről.
Szépségekkel eltelve, tudással gyarapodva hagytuk el a kiállítást. És hogy valamennyire kipihenjük magunkat, ücsörögtünk kicsit a hajdani kolostorkertek hangulatát idéző Ión udvarban. Korábban nem is tudtunk a létezéséről. Majd lelifteztünk a járdaszintre, mert az épület nagy felújítása óta szerencsére nem kell megmászni az impozáns, de magas lépcsőt.