Az őrangyal ember

Tűvé tettem soktucat mappát, Carl Lutz emlékművét sokízben lefényképeztem már, például jelentkezős, vezetett sétákon, csoportos barangolásokon a zsidónegyedben, a hajdani gettó területén... nem találtam. Bosszankodva elmentem és újra csináltam róla pár fotót. Éppen, amikor jól eleredt az eső. Kicsit - azt hittem - lemosta a környéket, de nem annyira, ezt a sarkot - sajnos - számtalan embertársam használja nyilvános WC-ként a bulinegyedből hazafelé tartván, és ennek a szaga azért ott is maradt, eső ide, eső oda... ZigZagot már nem egészíteném ki, leírt mindent, amt tudni illik erről a helyről, emberlegendák nevei maradtak az utókorra, svédek, britek, svájciak és magyarok is szerencsére, akik számtalan kiemelkedő hőstettel beírták a nevüket örökre a történelem lapjaira. És ők nem attól voltak hősök, mint a népszerűbb fajták, hogy embereket öltek, hanem attól, hogy életeket mentettek. Korunk sebe, hogy a vértől csöpögő kardok előtt hódolunk, azok előtt le kell borulnunk, a köztünk élő őrangyalok neveit, tetteit meg alig ismerjük. Így vagyunk szocializálva. Ez a társadalom látlelete.