Carl Lutz emlékműve Budapest

Kicsit - azt hittem - lemosta a környéket, de nem annyira, ezt a sarkot - sajnos - számtalan embertársam használja nyilvános WC-ként a bulinegyedből hazafelé tartván, és ennek a szaga azért ott is maradt, eső ide, eső oda. . . ZigZagot már nem egészíteném ki, leírt mindent, amt tudni illik erről a helyről, emberlegendák nevei maradtak az utókorra, svédek, britek, svájciak és magyarok is szerencsére, akik számtalan kiemelkedő hőstettel beírták a nevüket örökre a történelem lapjaira. És ők nem attól voltak hősök, mint a népszerűbb fajták, hogy embereket öltek, hanem attól, hogy életeket mentettek. Korunk sebe, hogy a vértől csöpögő kardok előtt hódolunk, azok előtt le kell borulnunk, a köztünk élő őrangyalok neveit, tetteit meg alig ismerjük. Így vagyunk szocializálva. Ez a társadalom látlelete.

Szabó Tamás szuggesztív, kétfigurás kompozíciója valóban drámai hatású. Carl Lutz Svájc budapesti nagykövetségének alkonzulja volt, aki 1944-ben 62 ezer magyar zsidó életét mentette meg. Védleveleket adott ki, illetve diplomáciai védelem alá helyezett házakat többek között a híres Vadász utcai Üvegházat ahol viszonylagos biztonságot nyújthatott az üldözöttek-nek a nyilas terror rémtetteivel szemben. Egy nagyszerű ember volt ő, akinek a szíve a legnehezebb időkben is a helyén volt. Sajnos valami idióta összefirkálta mögötte a falat, remélhetőleg az önkormányzat vagy a köztisztaságiak majd intézkednek emiatt.