Érzelmileg befolyásolt szobor

Szóval, ő más... sok-sok ilyen-olyan ember kapott már szobrot köztereken, de Cseh Tamás azért mégis csak egy szimbólum, egy korszak jelzett mintája, lenyomata, szószólója, bárdja, igrice... különös ember volt, szabad és független. Nem csapódott semmilyen csoporthoz, ő maga volt a csoport. Önálló intézmény. És helyettünk, belőlünk szólt, pont úgy, mintha mi szóltunk volna. Csak nem tudtunk. Nála senki sem tudott jobban. Nem elég a dal, a hang, a gitár, Bereményi Géza szövegei, a szeme is kellett hozzá, az a mély hit és erő, ami a homloka mögött volt. Én már többször lezarándokoltam az élete míves helyeit, az Iskola utcát, ahol laktak, az Isolabellát, a Horgásztanyát... meg Balatonon is mindig elmegyek Kővágóörsre a házához. Később a Bartók Béla úton lakott, a Gárdonyi tér közelében. Így került a szobra ide, a Gellért téri metrókijárathoz. Itt már viselt SzFE-s szalagot a nyakán, sokszor "bevonták" a tüntetők maguk közé, máskor meg végignézte az orra előtt tartott Mihazánkos fehérlovazást meg horthyzást. De posztumusz is független maradt, Ő ma is a szabadság, nem a csoportérdek. A dalait gyakran hallgatom ma is. Indián volt. Egy bakonyi magyar indián. És megtörhetetlen.