Csikós-szobor Budapest

Ez volt a hányatott sorsú alkotás immár harmadik felavatása, azzal együtt, hogy 1901-ben először felállították itt. Szakmai leírások szerint a másfeles életnagyságú Csikós című szobormű vörös rézből készült, és egy "szilaj mént elővezető csikóst ábrázol". Tegyük hozzá, mert fontos, hogy magyar, sőt hortobágyi csikóst látunk a talapzaton a lóval küzdeni, mivel akkoriban, a dualista állam úgymond boldog béke idejében, a palota előző századfordulón véghezvitt megújítása, bővítése során sokat adtak a magyarság megjelenítésére. Ifj. Vastagh már egészen fiatalon feltűnt realisztikus állatábrázolásaival, és ezen a területen olyan sikeres lett, hogy benne tisztelhetjük a legnagyobb magyar állatszobrászt. /olvasom egy róla szóló cikkben. És mivel felkérést kapott, hogy mintázza meg az állami ménesekben található pompásabb lovakat, vélhetően már a Csikós-szobor, egyik főműve megalkotása előtt alapos tudása lehetett a lóábrázolásról. Mégis, amikor erre a szoborra megbízást kapott, a munkát hosszas előzetes tanulmányokkal kezdte. A csikósokat a Hortobágyon leste, a lovakat pedig Bábolnán. Ennek eredményét csodálhatjuk meg a Lovarda előtti, stílszerűen Csikós udvarnak nevezett helyen, ráadásul olyan elhelyezésben látva a művet, amely kiemeli annak esztétikai értékeit. A szobor csodálatra érdemes, azt mondanám, erőteljesen romantikus stílusa itt jól illeszkedik környezetéhez, gazdagítja azt. Nélküle üres lenne a Lovarda előtti térség. Hogy aztán milyen úgymond utóélete van ennek az életművi ékkőnek? Nos, nem szívesen említem, de hozzátartozik a teljességhez, az ott bámészkodó magyarok sem mulasztják el felhozni a herendi porcelán figurákba öntött, már nem annyira romantikus, mint inkább giccses csikósokat, lovakat.

A szobor eredetileg a Párizsi Világkiállításra készült 1899-ben (nem ugyanez az itt kiállított, hanem ennek egy kisebb, fele ekkora változata). A szobor a nemzetközi bizottság elismerését is elnyerte, ugyanis a kiállításon nagydíjat nyert. Úgy tudni, hogy a szobor megformálásához a művész a csikósokat, ruházatukat, mozgásukat a Hortobágyon tanulmányozta, a lovakat pedig Bábolnán az állami lótenyészetben. Utána a Várban állították ki, a mostani helyén. A szobor a II. világháborúban súlyosan megsérült, ezért eltávolították, majd a restaurálást követően az 1980-as években nem a mostani helyére, hanem a közeli Hunyadi-udvarba került (a Nemzeti Galéria hátsó bejáratával szemben, pont középen volt, még emlékszem is rá gyerekkoromból). A Lovarda felújítása után került ide át a szobor a Lovarda elé, a mostani helyére, vagyis a II. világháború előtti helyére. Szerintem itt igazán jól mutat, emblematikus alkotás. Dinamizmus, mozgás, lendület, erő, energia és ugyanakkor uralom és egyensúly is van benne, állat és ember összhangja, harmóniája.