Évszázados eset

Ez egy nagyon régi szobor, talán látszik is a stílusán, a megjelenésen, a kialakításon, a ruhán... meg a tanulságon is. A Krúdy Gyula utca itt éri el a körutat, de elmehetsz mellette sokszor anélkül, hogy észrevennéd. De hová rohansz? És miért nem veszed észre? Hiszen ingyen van, azt várja, hogy észrevedd! Szóval, 1885-ben készült ez a kis mű, nem valami kapitális példány, állhatna egy grófi uradalom díszkertjében is, de nem ott áll, hanem itt kint, a köztéren 1927 óta. A srác szerencsés, hogy nem a bokáját harapja a kutya, de szerencsétlen, mert ebből nem lesz se tyúk, se kakas, azt a vérebet nem lehet levakarni, a kutya most az eredményes hatóság. Amíg ott álltam, alaposan nézegettem és fényképeztem, egy korunk bulldogja, egy csontrészeg kéregető akadt rám, akivel aztán szóváltásba is keveredtünk, csúnya, durva szavak hangzottak el régen élt édesanyámra is célozva, nehezen szabadultam tőle. De nem harapta a nadrágom szárát, mert akkor így néznék ki most én is. Bár én nem loptam semmit, az is igaz. A figyelemfelkeltést a szobor iránt meg ZigZagnak köszönhetem.