Szélcsendben szél

Már napok óta kivet az ágy, éjszaka rémálmok gyötörnek, amikor lucskosan és magamat karmolva arra ébredek, hogy a lelkiismeretem vádol, miközben rámmutat csontos kezével, hogy "és voltál már ZigZag kedvenc szobránál?" Én meg minden nap beígérem, hogy de, de megyek, aztán jön a következő éjszaka és az újabb rémálom... szóval, ma elmentem, persze, és tisztelettel körbe is jártam Pátzay Pál szobrát, azaz az eredetinek ezt a másolatát, ami volt már a Dagály fürdőben is, meg a Nemzeti Galériában is, Hej Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér.. dudorásztam magamban, meg még Latinovits szájából azt, hogy "gyümölcsszaga volt a Dunának...", szóval, ilyeneket. A lány, a nő kissé csípőre teszi a kezét, ruháját tényleg valami szél csattogtathatja, de leginkább az arcán látszik ez a szél, ha belelátunk és szembenézünk vele. Természetesen figyelemre méltó a mű, ha arra járna valaki, ne mulassza el a vele való találkozást!