Dunai szél Budapest

. szóval, ma elmentem, persze, és tisztelettel körbe is jártam Pátzay Pál szobrát, azaz az eredetinek ezt a másolatát, ami volt már a Dagály fürdőben is, meg a Nemzeti Galériában is, Hej Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér. . dudorásztam magamban, meg még Latinovits szájából azt, hogy "gyümölcsszaga volt a Dunának. . . ", szóval, ilyeneket. A lány, a nő kissé csípőre teszi a kezét, ruháját tényleg valami szél csattogtathatja, de leginkább az arcán látszik ez a szél, ha belelátunk és szembenézünk vele. Természetesen figyelemre méltó a mű, ha arra járna valaki, ne mulassza el a vele való találkozást!

Innen 1977-ben került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. 1994-ben a Fővárosi Önkormányzat a Nemzeti Galériában látható eredeti mű alapján másodpéldányt készíttetett, amelyet a Duna-parton helyezett el, az egykori helyszín közelében. Tehát amit látunk most, az valójában egy másolat. A valós méretnél magasabb bronz nőalak csípőre tett kézzel a Dunát nézi. A trapéz alakú talapzaton álló, fiatal nő testhez simuló ruhája, kissé hátra lendülő szoknyája érzékelteti a finom vízparti szellőt, írják a kritikusok róla. A szobor kissé idealisztikus nőalakja a valóság eszményi vetületeként értelmezhető, ugyanakkor a figura anatómiai felépítése is hiteles. Már több százszor láttam ezt a szobrot, napi szinten erre járok. A 2-es villamosról is látható, a Vigadó téri megállónál a Intercontinental Hotel déli sarkánál áll.