Göncz Árpád szobra Budapest

2018-ban avatták fel, halálának 3. évfordulójára, alkotója egy szobrász hölgy, Erős Apolka. A közterület átnevezése két évvel korábban, 2016-ban történt meg, a szoborállítás már akkor tervben volt. Az avatáson Bródy János énekelte a Ha én rózsa volnék. . . c. dalt, igen jelentős számú szoboravató néző örömére. Az alacsony pontszám nyilván indoklást igényel. Szerintem borzasztó előnytelen ez a szobor az életében népszerű és közkedvelt államférfiról, és alkotásként is a "szörnyű/ rettenetes/ rémes" kategóriába tudnám sorolni. A szobor bronzból készült, a feje amolyan steampunk - Frankeinstein - Vasember stílusra lett véve, fémdarabokból, lemezelemekből van összeszegecselve, hegesztve. Az arckifejezése boldogtalan, megtört, zavarodott. Egyáltalán nem olyan, mint amilyen kép él bennem és szerintem sokakban Göncz Árpádról. Körülötte a fehéres kőtömbök könyveket formáznak, mintha azok közül lépne ki. Szemből nézve az alaknak normális 3D-s testformája van, de oldalról nézve csak egy dombormű, a szobornak nincs hátsó része (a kő-könyvbe olvadna bele bele). Mindkettő lábfeje teljesen gnóm. Szegény szobornak olyan lábat készített az alkotója, mintha amolyan elkötött, megnyomorított kínai lótuszlába lenne. Az számomra egy kicsit furcsa, hogy jelenleg nincs a szobornál se egy virág, koszorú, mécses vagy bármi a megemlékezés jeleként.

Ez egy egészalakos szobor és fehér kő kiegészítő elemei is vannak, Nem a főméltóságot, hanem az esendő embert ábrázolja, ami sokkal közelebb áll a róla kialakult képhez. Kevés embernek őrizzük tisztelettel az emlékét, de ő feltétlenül közéjük tartozik. A volt államfő halálának harmadik évfordulóján állították fel, 2018-ban.