Sok utaztatás után

Néha az jut eszembe, hogy a szobraink "élete", története egy vándorcirkusz, valahol valakik eltervezték, hogy legyen egy ilyen, aztán mégsem az lett, aztán mégsem oda, aztán mégsem az csinálta, akinek kellett volna, aztán jött egy új szellem a hatalomba és akkor az másfelé vezényelte, nem tudom, lehet, hogy van Magyarországon egy profi szoborutaztató cég, aki mindezt mindig véghezviszi, aztán holnap hol itt, hol ott bukkan fel valamelyik szobrunk. Ez a Kossuth és társai ismerős lehet, volt ő is már mindenfelé, szóval, Kossuth tér a parlamentnél, Dombóvár, majdnem Esztergom, de végül itt. Mivel hozzák-viszik ezeket a fémóriásokat? Ja, hogy óriás... igen, így, hogy most egysíkban van a mögötte álló kis háttértársasággal, ez a Kossuth jó alaposan kiemelkedik a tömegből, legalább egy-két fejjel nagyobb, szilajul mutat egyirányba, a többiek meg mögötte mégis összevissza rohangásznak, mutogatnak, néznek, mintha Kossuth nem jelölte volna ki keményen az égtájat. A Petőfire hajazó harcos hátul, középre támad, az asszony a gyerekkel pont ellenkezőleg, hátramenne inkább, a puskás mezőőr is külön eset, a honvéd hátranéz, hogy ki szólt, a jobbágy meg epedve csüng a vezér alakján. De ha például közelről megnézzük Kossuth szemét, hát... hmm... szóval, elég horrorisztikus. Na, de mi, akik ezer eszmén, ezer történelemszemléleten és emlékművön edződtünk, meg se lepődünk semmit, Kisfaludi Strobl alkotása pont elfér az összes többi ilyen között, ajánlom mindenkinek, tegyen egy sétát a Ludovika Campuson.