KRÚDY A TÉRKÖVÖN

Szegény Krúdyt kiültették, ha nem is a semmi, de egy utca közepére, aztán lesz vele, ami lesz. Egy újabb zsánerszobor a turisták kedvére, akik leülhetnek a nagy író bronzalakja mellé az üres székre, és fotózkodhatnak vele. Miközben azt sem tudják, kinek az asztalához ültek le. Nem is tudhatják, hiszen nincs jelezve. Tulajdonképpen ennyi.
Persze kerekítettek a szoborállításnak egy szép mesét, talán a városi illetékesek, az ötletadó szálloda- és kávéház-tulajdonos vagy az alkotók. Eszerint Krúdy Gyula a déli Klotild-palota aljában hajdan működött Belvárosi Kávéházban írta a Szindbád-történetek nagy részét, merthogy rendszeres látogatója volt a helynek. Csakhogy nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az író itt dolgozott volna. Irodalomtörténészi vélemény, hogy a legenda nem igen valószínű, mivel Krúdy inkább kocsmákba, mint kávéházakba járt, és főleg otthon vagy szállodai szobákban dolgozott. És ez igaz a Szindbád-történetek születésére is. Ráadásul abban az időben a Belvárosi Kávéházba magas rangú jogászok, üzletemberek és katonatisztek jártak, nem volt irodalmi törzsközönsége.
A legenda viszont szívósan él, Krúdy pedig megadóan ücsörög a térkövön. Fejét kezébe támasztva azon mereng, vajon mit is kellene erről a helyzetről írnia.