Krúdy Gyula szobra Budapest

század fordulóján a Belvárosi Kávéház működött, melynek törzsvendége volt Krúdy, s többek között itt írta talán leghíresebb művét, a Szindbád jelentős részét. Mivel az asztal kétszemélyes, és az egyik szék üres, így az erre járó fotózkodók előszeretettel le is ülnek mellé a székre, így készülnek a kis budapesti emlékek. A szobor a Matild Szálloda tulajdonosainak anyagi támogatásával készült el. Jópofa, hogy ha bemegyünk a Matild Caféba az épületen belül, akkor találunk ugyanilyen kinézetű kerekasztalokat és székeket a kávézóban. Én éppen ide igyekeztem az Étteremhétre, amikor legutóbb erre jártam, és akkor is volt ott egy külföldi turista páros, készítettem is róluk egy fotót Krúdy Gyulával. Sajnos feliratot, táblát nem láttam, pedig szerintem a külföldieknek informatív lenne, hogy mégis kit ábrázol, miért került ide. Egyébiránt a laikus szemével egy igazán jól sikerült alkotás, az író vonásai is jól felismerhetőek.

De a szobor, mely meglepően jellegzetes arc, és azt a stílust képviseli, mint az óbudai Szindbád (Latinovits) szobor, asztal, szék, embernagyság és melléülős, szóval itt lefékez a láb, a szobor mellett meg ott van a turistabecsalogatós recepcióslány, aki jó rutinnal azonnal szóba is elegyedett velem. Jól tette. Végül, Gyula bátyám, a tirpák kakas emlékére - is - ettem a marhapörköltet. Állítólag, a legenda szerit itt írta a Szindbád jelentős részét. Hogy aztán mi igaz ebből, mi nem, ha elmész Óbudára a múzeumba, ahol utolsó egyszobás kis lakása volt, ahol nagyon nagy szegénységben, nélkülözésben halt meg, kissé ellentmond ennek ez a fényűző kávéházi lét. . . de nem avatkoznék ebbe bele. Krúdy óriás, és a marhapörkölt is fantasztikus volt!