Krúdy Gyula szobra Budapest

Tulajdonképpen ennyi. Persze kerekítettek a szoborállításnak egy szép mesét, talán a városi illetékesek, az ötletadó szálloda- és kávéház-tulajdonos vagy az alkotók. Eszerint Krúdy Gyula a déli Klotild-palota aljában hajdan működött Belvárosi Kávéházban írta a Szindbád-történetek nagy részét, merthogy rendszeres látogatója volt a helynek. Csakhogy nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az író itt dolgozott volna. Irodalomtörténészi vélemény, hogy a legenda nem igen valószínű, mivel Krúdy inkább kocsmákba, mint kávéházakba járt, és főleg otthon vagy szállodai szobákban dolgozott. És ez igaz a Szindbád-történetek születésére is. Ráadásul abban az időben a Belvárosi Kávéházba magas rangú jogászok, üzletemberek és katonatisztek jártak, nem volt irodalmi törzsközönsége. A legenda viszont szívósan él, Krúdy pedig megadóan ücsörög a térkövön. Fejét kezébe támasztva azon mereng, vajon mit is kellene erről a helyzetről írnia.

század fordulóján a Belvárosi Kávéház működött, melynek törzsvendége volt Krúdy, s többek között itt írta talán leghíresebb művét, a Szindbád jelentős részét. Mivel az asztal kétszemélyes, és az egyik szék üres, így az erre járó fotózkodók előszeretettel le is ülnek mellé a székre, így készülnek a kis budapesti emlékek. A szobor a Matild Szálloda tulajdonosainak anyagi támogatásával készült el. Jópofa, hogy ha bemegyünk a Matild Caféba az épületen belül, akkor találunk ugyanilyen kinézetű kerekasztalokat és székeket a kávézóban. Én éppen ide igyekeztem az Étteremhétre, amikor legutóbb erre jártam, és akkor is volt ott egy külföldi turista páros, készítettem is róluk egy fotót Krúdy Gyulával. Sajnos feliratot, táblát nem láttam, pedig szerintem a külföldieknek informatív lenne, hogy mégis kit ábrázol, miért került ide. Egyébiránt a laikus szemével egy igazán jól sikerült alkotás, az író vonásai is jól felismerhetőek.

De a szobor, mely meglepően jellegzetes arc, és azt a stílust képviseli, mint az óbudai Szindbád (Latinovits) szobor, asztal, szék, embernagyság és melléülős, szóval itt lefékez a láb, a szobor mellett meg ott van a turistabecsalogatós recepcióslány, aki jó rutinnal azonnal szóba is elegyedett velem. Jól tette. Végül, Gyula bátyám, a tirpák kakas emlékére - is - ettem a marhapörköltet. Állítólag, a legenda szerit itt írta a Szindbád jelentős részét. Hogy aztán mi igaz ebből, mi nem, ha elmész Óbudára a múzeumba, ahol utolsó egyszobás kis lakása volt, ahol nagyon nagy szegénységben, nélkülözésben halt meg, kissé ellentmond ennek ez a fényűző kávéházi lét. . . de nem avatkoznék ebbe bele. Krúdy óriás, és a marhapörkölt is fantasztikus volt!