Memóriatorna

Ott álltam, és töprengtem, hogy akkor és ott, amikor naponta többször mentem el itt, miért nem tűnt ez fel, és miért nem úgy emlékszem rá? Aztán megegyeztem magammal, hogy az ember öregszik, viharosan hülyül, bomlik minden emlékkép, és azért... aztán kiderült, hogy nem, nem, inkább az van, hegy ez a díszkút, Budapest egyik legelső, legöregebb díszkútja NEM állt itt akkor, amikor én itt jártam. Bár 1835-ben készült, de mi lett vele? Hát ugyanaz, mint más szobrokkal, kiköltözött Kőbányára akaratán kívül, háborúban megrongálódott, és csak 1977-ben került vissza ide, én meg csak 1970-ig jártam ide iskolába. Na, akkor megvan a magyarázat! És kik voltak azok a néreidák vagy nereidák? Vicces, hogy a kútnak-szobornak több neve is van, danadák kútja, najádok kútja, bár a néreidáknak, danaidáknak, najádoknak nem sok közük van egymáshoz... mindegy, gondolhatta a sok elnevező, antik görög, az antik görög, oszt jól van az úgy... nade: a néreidák víz alatti barlangokban lakó tündérszerű lények, kékhajú nimfák. A danaidák meg ötven lánya egy apának, akik megölték a férjüket, egy kivételével.. egészen, más story. A najádok meg kutak, források mellett sertepertélnek, mint a keresztényeknél Nepomuki Szent János. Szóval, érdekes, izgalmas dolog ez...