Raoul Wallenberg-szobor Budapest

Mint kiderült, Raoul Wallenberg, svéd diplomata emlékművét találtuk meg, aki a második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Most írok erről, mert hamarosan, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Ezt az emléknapot 2001 óta tartjuk Magyarországon, de a Wallenberg-emlékművet jóval korábban, 1987-ben avatták fel, igaz, hogy áprilisban. Ez sem volt azonban sima ügy, mint annak idején más sem: Nicolas Salgo, a magyar származású akkori budapesti amerikai nagykövet kérte fel Varga Imrét ennek a szobornak az elkészítésére, melyet aztán föl is állítottak az amerikai követség kertjében, vagyis a nagyközönségtől elzárt helyen. Köztérre, mai helyére, csak később, Kádár János svédországi látogatása előtt került, de avatása, a beszámolók szerint, igen alacsony protokollal, szinte titokban történt meg 1987. április 9-én. És hogy miért éppen itt? A Wallenberg Egyesület honlapján azt írják, hogy az emlékmű mindössze 50 méterre áll attól a helytől, ahol Wallenberg autóját, mellyel Debrecenbe indult, elhagyatva megtalálták. . .

Orosz fogságban halt meg, a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy hol és mikor. De ha valaki méltó rá, hogy megemlékezzünk róla, akkor ő az. De nekem nem ez jut eszembe. Meg az sem, hogy ki volt a szobrászművész (egyébként Varga Imre), milyen talapzaton áll és hány centi magas. Ezek érdektelen, közömbös dolgok. De az nem közömbös, hogy ezt a szobrot 2012-ben meggyalázták, szándékosan, ostobán, értelem nélkül (lehet, hogy ez volt az életem egyik olyan lelki fordulópontja, hogy soha többé nem tudtam elfogadni a nemzetieskedésnek, hazafiságnak, konzervatívnak stb. nevezett primitív antiszemitizmust, embergyűlöletet), nem tudtam mást tenni, csak vásároltam a virágokat a János Kórház alatti virágosboltban, hordtam oda, és nem tudtam lemosni magamról így sem soha, pedig nem is én követtem el. Hát ma újra eljöttem bocsánat kérni, de a szobor ma is csak hallgatott.