Kalandok a talapzatokon

Már máskor is találtunk izgalmas, érdekes sorsú szobrokat, ez a Savoyai szobor is egy ilyen. Szerintem sokkal többen látták már, mint akik tudják a történetét. Magyarország és a világ számos turistája ácsorgott már a Budai Várpalota előtti teraszon, bámulta a gyönyörű kilátást, fotózgatott, szelfizgetett. Hogy ki az az ember a lovon, aki szobor, azt a legtöbben nem tudják. Azt hiszem, a közelvárás valami nagyobb ismertségnek örvendő hőst képzelne oda. Szent István mindenhol ott sertepertél az ország minden terén, lóval vagy anélkül, de Mátyás, Rákóczi, stb. is kézenfekvőbb lett volna. Mondjuk Kossuth, Deák vagy Széchenyi nem illett volna annyira a királysághoz. De ez itt Savoyai Jenő! (Eugen von Savoyen vagy Eugéne-François de Savoie-Carignano) francia gróf, herceg, német hadvezér! Gondolom, nem a magyarok iránti jóságból foglalta vissza nekünk Budát a töröktől, hanem a törökök kiverése Európából volt a cél. A kor legnagyobb hadvezére, hadi stratégája volt. A zentai csata is a nevéhez fűződik, ez a szobor meg arra készült, hogy ott lesz felállítva. Csak hát közben Hauszmann éppen építette, szépítette a várat, a magyar király, aki mellékesen éppen osztrák császár is volt, meg úgy látta jónak, hogy az ő szobra helyett jobb lesz inkább Savoyai szobra a budai vár elé, Meg is vásárolta a magyar fővárosnak. A szobor azóta átélt két világháborút és kilenc rendszerváltást! És hiába berzenkedtek ellene egyesek, ma is ott áll büszkén a helyén.