Vastuskó Budapest

Reggelenként általában itt kanyarodtam be a Vám utca sarkán, déltájt sokszor itt sétáltam át a másik épületbe, az ebédlőbe. . . és szerintem nem vettem észre. Vagyis nem emlékszem rá. Vagy észrevettem, de jelentőséget sem tulajdonítottam neki. Ilyen vakon éljük le az életünket, én is és biztosan sokan mások is. Eredetileg a vastuskó egy olyan, mint a pecsételés a Kék Túránál. Aki arra jár, pecsétel. Ebbe meg szöget vert a vándorló ipari tanuló, aki városról városra, országról országra járt, hogy kitanulja a mesterséget. Ezt itt már nem egy igazi, hanem egy másolat, de akkor is a múlt emléke. Most egy kicsit, így utólag zavartan bocsánatot is kérek tőle.