A budai vastuskó

Nem sok vastuskóról tudok. Azt biztos, hogy amit ismerek, az Győrben van, a város legöregebb házának sarkán, a Széchenyi téren. Akkor ott méltattam is. Ez a budai meg hát... észrevétlen? Észrevehető? Na, mondjunk egy példát rá: itt dolgoztam, ebben a fehér házban évekig, ami srégen szemben áll vele. Reggelenként általában itt kanyarodtam be a Vám utca sarkán, déltájt sokszor itt sétáltam át a másik épületbe, az ebédlőbe... és szerintem nem vettem észre. Vagyis nem emlékszem rá. Vagy észrevettem, de jelentőséget sem tulajdonítottam neki. Ilyen vakon éljük le az életünket, én is és biztosan sokan mások is. Eredetileg a vastuskó egy olyan, mint a pecsételés a Kék Túránál. Aki arra jár, pecsétel. Ebbe meg szöget vert a vándorló ipari tanuló, aki városról városra, országról országra járt, hogy kitanulja a mesterséget. Ezt itt már nem egy igazi, hanem egy másolat, de akkor is a múlt emléke. Most egy kicsit, így utólag zavartan bocsánatot is kérek tőle.