Vastuskó Budapest

A mögötte lévő telken a Budavári Bölcsőde működik. Amit itt a sarkon látunk kalodába zárva, az egy egykori budai vastuskó másolata, amelynek eredetije a XIX. század elején készült, és az 1960-as évekig állt ezen a helyen. Ezeket a hasznos és fontos információkat a vastuskó feletti bronzlapon olvashatjuk. A vastag rácsok miatt nemigen lehet róla jó fotókat készíteni sajnos. Egy helyi idegenvezető azt írta, hogy az eredeti vastuskó belsejében egy igazi fatörzs volt, eperfa (szederfa) vagy tölgyfa. Ez a másolat viszont már véleménye szerint nem tekinthető autentikusnak. A legenda szerint Ramocsaházy Endre alhadnagy 1686-ban annak a fának köszönhetően menekült meg a törökök haragjától, ezért később, a törökök kiűzését követően hálából minden nap visszajárt a fához imádkozni. Ramocsaházy halála után a fatörzsből alakították ki a vastuskót, fémbevonatot kapott. Ezt olvashatjuk még erről a történetről:
"1686-ban nagy része volt Budavár visszavívásában. Szeptember 2-án mint alhadnagy a Fehérvári kapu ellen intézett rohamot. Fel is jutott a vár falára és kitűzte a magyar zászlót, sőt a Szent György térig nyomult, de itt övéitől elvágták és a törökök kezébe esett, akik a közelben levő szederfára felakasztották. A fa ága azonban a test súlya alatt meghajlott, úgyhogy Ramocsaházy lábai a földet érintették. Amikor övéi újból előnyomultak, Ramocsaházyt lemetszették és életét megmentették. . . 105 éves korában, 1746-ban a halál. "

Hasonló vastuskók ismertek voltak más magyar városokban is, a céhes legényvándorlás emlékeiként, Győrben és Székesfehérváron maradt még meg.

Reggelenként általában itt kanyarodtam be a Vám utca sarkán, déltájt sokszor itt sétáltam át a másik épületbe, az ebédlőbe. . . és szerintem nem vettem észre. Vagyis nem emlékszem rá. Vagy észrevettem, de jelentőséget sem tulajdonítottam neki. Ilyen vakon éljük le az életünket, én is és biztosan sokan mások is. Eredetileg a vastuskó egy olyan, mint a pecsételés a Kék Túránál. Aki arra jár, pecsétel. Ebbe meg szöget vert a vándorló ipari tanuló, aki városról városra, országról országra járt, hogy kitanulja a mesterséget. Ezt itt már nem egy igazi, hanem egy másolat, de akkor is a múlt emléke. Most egy kicsit, így utólag zavartan bocsánatot is kérek tőle.