Assisi Szent Ferenc Plébániatemplom Budapest

Most meg csak úgy az egyetemes egyházért, meg az épületért. Kb. 8-an, 10-en voltunk a templomban, eléggé elszórtan, mindenki önmagában volt, meg a hely szellemével, nem tömörült senki, csendes idők ezek. Az oldalajtó tárva-nyitva, a kánikula is bejön rajta, nem ad hűst az Isten háza. Egy félórás lelkimosás után felálltam, körbesétáltam, nagyon nagy csend volt, bárki megmozdult, megreccsent egy pad valahol, azonnal felhívta az illetőre a figyelmet. Eléggé dísztelen a belső tér, mármint a templomok többségéhez viszonyítva, nincs az a túlcicomázottság, csak egy kis visszafogott, belső áhítat. Jó hely ez, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára itt bent.

kerületnek. A neoromán - eklektikus stílusú, kecses és látványos római katolikus templom építése, szobrai és freskói olyan "nagyágyú" művészeink nevéhez köthető, mint Ybl Miklós, Lotz Károly, Than Mór, Strobl Alajos, Ferenczy Béni. 1867-79 között épült. Az altemplomban urnatemetőt alakítottak ki, ottjártamkor sajnos nem volt nyitva, a templom viszont nemcsak istentiszteletek idején, hanem minden nap 14-18 óra között is látogatható. Nagyon hideg volt bent, konkrétan hidegebb, mint kint az utcán. Szóval sokat nem időztem. Elég jól időzítettem a látogatást, mert amikor kiléptem a templomból, éppen megszólaltak a harangok. A templom előtti téren szép körkörös mintát raktak le több színű térkőből, amely a rózsaablakokat idézi. A belső részben a szószék és annak finom kialakítású csigalépcsője keltette fel leginkább az érdeklődésemet.