Testi-lelki pihenő

Tegnap csak úgy erre sétáltam, aztán eszembe jutott, hogy ZigZag írta, hogy minden nap nyitva van, hát persze, hogy bementem. Ez a tér, mármint a templom előtti térség arról is nevezetes, hogy Baranyi Krisztina jóvoltából ez a kerület adott a legtöbbször otthont az ukrán menekültekkel kapcsolatos rendezvényeknek, pont itt, és amikor tehettem, én is itt voltam. Most meg csak úgy az egyetemes egyházért, meg az épületért. Kb. 8-an, 10-en voltunk a templomban, eléggé elszórtan, mindenki önmagában volt, meg a hely szellemével, nem tömörült senki, csendes idők ezek. Az oldalajtó tárva-nyitva, a kánikula is bejön rajta, nem ad hűst az Isten háza. Egy félórás lelkimosás után felálltam, körbesétáltam, nagyon nagy csend volt, bárki megmozdult, megreccsent egy pad valahol, azonnal felhívta az illetőre a figyelmet. Eléggé dísztelen a belső tér, mármint a templomok többségéhez viszonyítva, nincs az a túlcicomázottság, csak egy kis visszafogott, belső áhítat. Jó hely ez, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára itt bent.