Nagy Fuvaros utcai Zsinagóga Budapest

Kizárólag istentiszteletek idején tartanak nyitva, amely a zsidó vallási eseményekhez kötődik. Abban a szerencsében és megtiszteltetésben volt részem, hogy Izraelből hazalátogató ismerősök meghívására én is velük tarthattam. A 100 éves évfordulóra megjelent egy különkiadás könyv formájában, amelyből ajándékba kaptam egy példányt. Ebben a sok régi fotó mellett a zsinagóga és a helyi közösség története részletesen bemutatásra került. A zsinagóga régi fénye, pontosabban a látogatottsága már igen megkopott, bár pár évtizeddel ezelőtt állami támogatással felújították. Mára csak 10-20 hívő látogatja, ők is idős, jórészt rossz egészségi állapotú emberek. De egy igazán összetartó közösség, több évtizedes barátságokkal. A földszinti előcsarnokban egy imaterem található, ezt régen a téli időszakban használták, hogy ne kelljen az egész templomot befűteni. Itt mostanság közös étkezéseket, kisebb ünnepségeket szoktak rendezni. Régen egyébként egy vendéglő működött itt. A félemeleten a női karzat került kialakításra, régen kizárólag itt tartózkodhattak a hölgy hívők, ők ugyanis a templom fő részébe az alsó szinten nem is léphettek le. Szintén itt az emeleti részen található egy kultúrterem, melyet már nem használnak. Manapság az idősek már nem tudnak fellépcsőzni a karzathoz, ezért a női részleget a földszinten a hátsó traktusban alakították ki, kis csipkefüggönyökkel leválasztva. A frigyszekrény és a bima (a Tóra-olvasó asztal) a húszas évek geometrikus stílusában készült, késő bécsi szecessziós és az Art Deco hatásokkal. Örülök, hogy eljöhettem ide, az istentiszteletből nem értettem semmit, hiszen héber nyelven zajlott, de ugyanakkor nagyon szomorú is volt ez az egész, egy egykori virágzó közösség elporladása, elmúlása előtti utolsó mozzanatok.