Elvarázsolt hely

Már többször eszembe jutott ez a szerb templom. Odajártam a környékre tanulgatni kamaszkoromban, aztán mindig olyan volt, mint egy idegen sziget, egy másik ország. Nagy, sárga fal, titokzatos kert. És sohasem voltam bent, de most elszégyelltem magam. Micsoda dolog, hogy mindenféle városokban lévő szerb templomokat megrohamozok azonnal, ezt meg 50 éve nem? Így aztán kifigyeltem a neten, hogy szombaton vagy vasárnak van nyitva, de csak bizonyos órákban, odamentünk és tényleg! Simán bementünk, egy népesebb társaság volt a templomban, de inkább turistáknak néztem őket, mint hitközösségnek, de szerbek lehettek, együtt vettek részt a liturgián, különös és nagyon szapora keresztvetési szokásaik vannak, a szentelt ember elöl beszélt, és ők közben szinte folyamatosan hányták magukra a keresztet, és olykor lehajoltak és a kezükkel mintha vizet merítettek volna. A szent ember nagyon szent lehetett, mert az ikonosztázionon a középső kapun jött ki, és ezt csak keveseknek szabad. A lányok viszont, talán a templom lányai, csodaszépen énekeltek, volt olyan része a szertartásnak, amikor csak ének szólt és ez szerb ortodox templomokban kiváltságos élmény. Maga a templom is ámulatba ejtő, nem lehet vele betelni, csak ámulsz és bámulsz. Talán a fényképek valamit erről Egyébként nagyon szép élmény. Többet kéne járnom szerb istentiszteletekre. Amúgy a génjeim alapján túlnyomórészt balkáni vagyok, hátha ezért.