Szent György nagyvértanú szerb ortodox templom Budapest

Befogadta a jövevényeket a város a Duna partjára, ahová érkeztek délről. A szerb szigetnek mondható városrész központjában felépítették templomukat, hivatalos nevén a Szent György Nagyvértanú szerb ortodox templomot, amelyet a mai Szerb utca és a Veres Pálné utca sarkán találunk. Nem egyszer láttam már kívülről a sárga kőkerítést, kapurácson bekukucskálva a kertet, az épületet, vagyis Budapest egyetlen szerb templomát, de bemenni sosem tudtam. Most ezen a szervezett sétán bejutottunk, igaz, most is csak egy istentisztelet utáni időrésben, az 1733-ban állított barokk templomba, amelyet ugyanaz a salzburgi építész tervezett, aki az ide közeli egyetemi templomot és a Grassalkovichok gödöllői kastélyát is. Vagyis egy igazi monarchiális épület lett a görögkeleti vallású betelepülők szakrális központja. Külsejében olyan, mint sok barokk stílusú római katolikus templom, belül viszont mindenben megfelel a görögkeleti, ortodox előírásoknak és hagyományoknak. A legfontosabb természetesen a szentélyt a templomhajótól elválasztó szépséges ikonosztáz, a szentek, bibliai alakok faragott keretbe helyezett képeiből felépített fal. A szabályoknak megfelelően természetesen itt is megtalálhatjuk a templom védőszentje, Szent György alakját ábrázoló nagy képet, de egyébként minden más elképzelhető helyen is festve, faragva vagy más módokon megjelenik a sárkányölő katonaszent. Aki úgy egyébként római kori katona és keresztény vértanú volt. Hogy életének történetét és alakját a mai kutatók nem tekintik valóságnak? Az a tudomány dolga. A hit világában a Szent György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Lehet, hogy ez nem mindig sikerül, de a hitet ez nem ingatja meg, Szent György legendája tovább él.

Így aztán kifigyeltem a neten, hogy szombaton vagy vasárnak van nyitva, de csak bizonyos órákban, odamentünk és tényleg! Simán bementünk, egy népesebb társaság volt a templomban, de inkább turistáknak néztem őket, mint hitközösségnek, de szerbek lehettek, együtt vettek részt a liturgián, különös és nagyon szapora keresztvetési szokásaik vannak, a szentelt ember elöl beszélt, és ők közben szinte folyamatosan hányták magukra a keresztet, és olykor lehajoltak és a kezükkel mintha vizet merítettek volna. A szent ember nagyon szent lehetett, mert az ikonosztázionon a középső kapun jött ki, és ezt csak keveseknek szabad. A lányok viszont, talán a templom lányai, csodaszépen énekeltek, volt olyan része a szertartásnak, amikor csak ének szólt és ez szerb ortodox templomokban kiváltságos élmény. Maga a templom is ámulatba ejtő, nem lehet vele betelni, csak ámulsz és bámulsz. Talán a fényképek valamit erről Egyébként nagyon szép élmény. Többet kéne járnom szerb istentiszteletekre. Amúgy a génjeim alapján túlnyomórészt balkáni vagyok, hátha ezért.

A csodálatosan szép belső térrel és ikonosztázzal rendelkező szerb ortodox templomot Budapest belvárosában, történetesen a Szerb utcában találjuk, azonban ritkán van nyitva, leginkább az egyházi istentiszteletek idején. Meg néha, ha éppen szerencséje van az embernek, mint nekem egy reggeli napon. A XVIII. században barokk stílusban épült templomot a törökök elől menekülő, itt menedéket lelő szerbek emelték, amelyen olasz reneszánsz - ikonosztáz, amely későbbi, 1850-ből - és copf - kovácsoltvas kapu - stílusjegyek is megfigyelhetőek. A magas kerítés sarkán lévő fülkében Sárkányölő Szent György kerámiából készült képe látható. A kertben régi szerb sírköveket helyeztek el a kerítés mentén. Érdekesség, hogy a kert szintje az eredeti, építéskori pesti utcaszintet mutatja, amely a jelenleginél alacsonyabban volt. Véletlenül jártam erre, legnagyobb meglepetésemre nyitva találtam a kaput. A kertbe belépve egyházi ének hallatszott ki a templomból, majd belépve két ortodox papot pillantottam meg, akik közösen énekeltek, imádkoztak, zsolozsmáztak. Két hívő is volt bent. Különlegesen szép élmény volt.