Sziklatemplom Budapest

De az utóbbi 1-2 hónapban látványosan növekszik a számuk, úgy tapasztalom. Legutóbb amikor felsétáltam a Gellért Fürdő oldalában a Sziklatemplomhoz, éppen ki volt írva, hogy mise miatt zárva tartanak, és 1 óra múlva lesznek újra nyitva a nagyközönség számára. Megkérdeztem az ajtóban álló hivatalos erőt (jegyszedő vagy host férfi, nem papi ruhában volt), aki elmondta, hogy egy gyerekcsoport érkezett egy egyházi iskolából és nekik lesz egy különprogram, de úgy alakult, hogy mise most nem lesz, csak nekik külön vezetés és példabeszédek, egyfajta helyszíni hittanóra. És nyugodtan menjek be a gyerekek után, így is tettem. Próbáltam magam függetleníteni az iskolásoktól, leginkább azért, hogy nyugodtan készíthessek pár fotót. Így az a pozitívum is jött a helyzettel, hogy külföldi turisták sem voltak a "képben". Miközben a lengyel kápolnát fotóztam és olvasgattam a történetet, a gyerekek énekelni kezdtek. Két nagyon szép dalt, talán zsoltárokat énekeltek el, az első különösen csodálatos volt. A gyerekeknek még tovább tartotta a pap az ismertetőt, én közben azzal a boldog elégedettséggel jöttem ki, hogy ma is történt velem valami szép, emlékezetes, magasztos. Belépőt nem kellett fizetnem. Kint gyújtottam egy mécsest a közelmúltban távozott szeretett családtagom lelki üdvéért. A Sziklatemplom egy unikum a fővárosban, nincs másik sziklába vájt templom vagy kápolna, így nálam a kihagyhatatlan kategóriába került már csak emiatt is. A Pálos Rend temploma a kommunizmus évei után 1989-ben lett újra-nyitva. Én még emlékszem arra, amikor befalazva csúfoskodott a hegy oldala. Jó, hogy azok az idők már elmúltak.

Ez nem egy templom, ez egy múzeum, kis digitális kütyüt kapsz a belépéskor, többnyelven tájékoztat, és persze belépőjegy van, recepció, beengedő ajtó, nem ám csak hegyiremetézünk meg pálos, hanem ajándékbolt, stilizált kegytárgyakkal. néha nagyon modern is, meg néha brutálisan vásári gagyi. De hát a turisták, ugyebár. . . és élni is kell valamiből. Az EU támogatta ezt az egész rekonstrukciót, ahogy máshol is, volt mit rendbe tenni különféle politikai kurzusok eléggé eltérő módon használták ezt a helyet. Van egy sajátos hangulata, de az eredeti nyilván már kiveszett innen. Múzeum lett, Bár vannak bent még ma is, akik az áhítatot, elcsendesülést, meghitt imát keresik, de áttrappol rajtuk mindig sok más nemzetiségű turista. Így hát figyelmünket a kiállított tárgyak kötik le. Van gyönyörűen, fából faragott liturgikus terem, nagyon figyelemre méltó munka, azután akad itt Fatima-i szűz is, és bazinagy koronát egyensúlyoz a fején. Szép üvegablakok, nemzetközi szálak a menekültekkel, meg többféle Mária-ábrázolás, Az egyik olyan kis pimaszul fitos. Szent István meg, aki minden kegyhelyen ott téblábol, kint a bejárat előtt, ahogy a lova mellett áll, hát mit is mondjunk. . egészen retardált arckifejezést hoz. Bent meg már a millenniumi típus, a jó arcú, jó vágású szuperhős feje van. Szóval, van itt mit nézni, bizony, kicsit olyan, mint régen volt az állatkerti nagyszikla belseje. Örülök, hogy végigjártam, mindenkinek szívesen ajánlom figyelmébe megtekintésre.