JÓ, JÓ, DE NEM ANNYIRA!

Az itteni lelkendező vélemények hatására kértük debreceni barátainkat, hogy ebbe az étterembe menjünk, amikor meglátogatjuk őket. Nagy volt bennünk a várakozás, amikor megérkeztünk, és volt bennünk némi csalódottság az ebéd végeztével.
A pincehelyiség hangulatos nyerstéglás, boltíves kialakításához a mi ízlésünk szerint nem illenek a kisliba-zöld és a fakó lila plüss kárpitok. Mi ezt nem annyira merésznek, inkább erőltetett társításnak éreztük. Aztán az ebéd közben időnként felnézve akarva-akaratlanul politikusokat vagy sportközvetítés képeit láttuk a sarokban magasra szerelt hatalmas képernyőn. De miért is kell ezeket látnia a vendégnek evés közben? Még jó, hogy a hang le volt véve! Viszont sűrű időközönként rezzentünk össze egy kellemetlen és hangos csengetésre, amit másutt még nem tapasztaltunk. Itt ezzel a nagyon zavaró hanggal talán a pincéreknek jelzik, hogy elkészült a rendelés? Abban a tulajdonképpen nem nagy helyiségben...
A fiatal pincérrel viszont nagyon is elégedettek lehettünk: gyors volt, végig jól időzítette a kiszolgálásunkat, és megfelelően tájékoztatott. Például arról, hogy a híres Csokonai leves, ahogyan fogalmazott: pörköltalapon készül...
Nos, valóban egy kicsit felhígított és valamelyest összeturmixolt pörköltet kanalaztak asztaltársaim, akik ezt rendelték... Én viszont marhahúslevest kértem, és az tökéletes volt.
A főételekről szólva: A másik pár, akikkel voltunk, bivalypofát rendelt körömpörkölt szaftban juhtúrós burgonyagombóccal. Dicsérték, hogy finom, ízletes, a hús puha, omlós. Csakhogy az a hús nem úgy nézett ki, mint a fotókon! Sötét, majdhogynem fekete és száraz volt a külseje... Nem először látunk ilyet magyar éttermekben, mintha nem tudnának igazán jól bánni a marhahúsfélékkel... A száraz húsú csirkemellhez, amit én ettem - egy kicsit több konyhai tudást kell bevetni, mint amit itt ráfordítottak, hogy készen mégse legyen annyira száraz. A mellé tálalt sáfrányos rizs viszont nagyon jó kreáció. A párom narancsos kacsacombja rendben volt. Azt mondta, hogy megütötte az itthoni, saját konyhászatunk minőségét... Egyetlen édességféle, amit kifejezetten szeret, az a hagyományos krémes. A hely agyondicsért desszertje, a házi krémes viszont nagy csalódást okozott neki...
Összességében tehát szerintünk nem fantasztikus, nem csodás, amit a Csokonai teljesít, csak egy jó szint feltűnő bizonytalankodásokkal. Inkább négyes alá, de mert ilyen itt nincs, ezért négy pont.