Tér-idő utazás

Az utcáról belépve mintha Párizs egyik irodaházának éttermébe pottyantunk volna. A dizájn, a kiszolgálás, a high tech mosdó, a kiváló ételek és kedvező árú italok igen komoly várakozást keltenek a szállóvendégekben. A bajok azután kezdődnek, miután felvesszük a kulcsot a recepción. Már az emeletre vezető lépcső veszélyt kellene sugalljon, de az ember még hajlamos a pozitív élményben ragadni. A folyosó már az idétlenül felszerelt rejtett világításával (nem az ajtók fölött vannak a lámpák, hanem random módon elhelyezve) sejtet valamit, az időutazás azonban a szobákba lépve teljesedik ki. Lakótelepi beépített szekrény a belépőben, 70-es évek kollégiumi zuhanyzójából örökölt metlachi a fürdőszobában, a hálóban pedig beszakadt gipszkarton fal fogad. A kimagyarázhatatlan zuhanyfüggöny húsz centit lóg a zuhanytálcába, és mire végzünk bokáig áll a víz a fürdőben, mert a metlachiba süllyesztett retro összefolyón visszazubog. A wc persze közben folyamatosan folyik, mert a csapja elzárhatatlan. A kényelmetlenségért a fázósabb vendégeket kárpótolhatja az éjszakára is állandósított 30 fokos meleg, mindenki más a műanyag erkélyajtó bukóra állításával próbál friss levegőhöz jutni, ami viszont az ágy fejénél van... Reggel azonban az étterem-bárban újra elsőosztályú személyzet és kiváló reggeli fogadja az utazót amiért lássuk be képesek vagyunk igazán sokmindent megbocsájtani. Ha legközelebb arra utazom, egészen biztosan betérek, legalább egy kávéra, vagy egy kiadós ebédre, de szállást valószínűleg máshol keresek.