A napszaknak és a városnak megfelelően sok diák ült az asztaloknál, egyesek mobiloztak, csiviteltek, mások ettek valamit, én meg inni kértem a pultnál. Mi legyen az? Háát. . . valami üdítő, szénsavas vagy nem, valami gyümölcslé vagy valami kóla. . . olyan kis elnézős arccal néztek rám, mintha Dracula vért kért volna egy Jehova Tanúi Királyságtermében, aztán nem lekezelően, csak mosolyogva, segítően mondták, hogy ugyan már, olyanok itt nálunk nincsenek. . . hökkenten néztem, hogy jó, jó, de akkor mi van? Inni csak isznak itt is valamit? Hát esetleg ilyen nagyon bio szörpöt, ilyen mentes meg olyan mentes, vagy tiszta vizet. Nézzük azt a szörpválasztékot. Többféle ízben van, színes címkés flakonsorozat a polcon, legyen akkor áfonyás. Kaptam poharat, abba töltöttek 1-2 milliméter szörpöt, éppen csak beszínezte a pohár alját, hogy tessék, jól van ez így, mert amúgy nagyon édes. Ott lehet önállóan feltölteni a vízautomatánál. És valami viccesen keveset fizettem, valami jelképes egy-két száz forintot. De rendkívül kedves, barátságos volt mindenki, fiatalabb és idősebb egyaránt, fényképezni nem nagyon fényképezgettem,, mert milyen már, hogy tele van diákokkal és jön egy ilyen öreg spion fütyi, és nekiáll fotózni a lányokat fiúkat. De jó érzés volt, jó hangulatú hely, megkóstolnék itt igazi ebédeket is máskor.
