KASTÉLY-ÉLMÉNY

Évek óta mondhatni rendszeresen részt veszünk a Gödöllői Királyi Kastély ünnepi, karácsonyi, most a húsvéti rendezvényén. A kastély és a parkja csodaszép, az egész napot kitöltő programok változatosak, általában minden korosztály talál neki tetszőt. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy legutóbb amiatt nem jöttünk el ide az adventi, karácsonyi alkalomra, mert szinte csak a gyerekeknek szerveztek műsorokat, ráadásul majdnem mindenért külön pénzt kértek az egyébként sem olcsó belépődíjakon felül. Lehet, hogy ez nem vált be, mert most nem tapasztaltunk ilyen törekvést. Viszont most is tapasztaltunk némi szervezetlenséget a fizetős séták, a kastély egyes részeinek külön megtekintését kínáló programokat illetően. Kellő kitartással azonban nekünk például sikerült nagyon színvonalas vezetéssel megtekintenünk az egyébként zárva lévő kastélykápolnát. Erről majd írok is külön. Miként a kastélykertben lévő Királydombi pavilonról is, amely a mostani ünnepnapokon ingyen volt megtekinthető. Miközben a Díszudvaron színpadi szórakoztatás várta a gyerekeket, kirakodóvásár a felnőtteket. Én például élvezettel néztem végig a tojáspatkolás bemutatását, soha még ilyet nem láttam.
Egészen más jellegű élményt jelentett, hogy még szinte a bezárás előtti utolsó pillanatban és ezt is vezetéssel, sikerült megnéznünk a kastély nagy attrakcióját, a bécsi székhelyű A. E. Köchert ékszerészdinasztia történetét, különleges ékszereiket bemutató időszaki kiállítást. Minden elismerésünk az intézménynek, hogy ezt a fantasztikus anyagot sikerült idehozniuk. Még akkor is, ha a kapcsolódás kézenfekvő, hiszen a császári és királyi ékszerészet több híres műve a császári család egyes tagjainak, mindenekelőtt a Gödöllőt olyannyira kedvelő Erzsébet királyné, Sisi tulajdonában volt. A féltve őrzött kincsek legkiemelkedőbbje, a tárlat egyik csúcspontja egy neoreneszánsz stílusú, gyémántokkal, gyöngyökkel kirakott és zománccal díszített nagy aranybross volt, amelyet Sisi viselt, de közönség elé azóta csak most került. Volt sok arany, sok gyémánt a tárlókban, és igen, feldolgozásukban az ékszerészmesterség századokon átívelő, ám mindig fejlődő technikájának bizonyítékai. Mégis, mindez túl sok volt, ezek a remekművek, mi így láttuk, inkább voltak hivatottak a végtelen gazdagság, a hatalom demonstrálására, mint a gyönyörködtetésre. De legalább bemutatták a régi ötvöspadot is, amely az ötvösök és ékszerkészítők munkaasztala volt...