Kis kópé gyerek, aztán...

Nem tudom, hogy ez hogyan van, de vannak versek, amiket mindenki ismer. A Himnuszon meg a Szózaton kívül ez is például olyan. Talán vannak, akik úgy ismerik, hogy nem, is tudják, hogy József Attila írta. Amikor én pici voltam, mi a fenét érdekelt, hogy ki a költő, de a kis Balázst azért ismertem. Kíváncsi voltam, hogy honnan, miből, megkérdeztem az AI-t, hogy létezett-e mesekönyv,. diafilm, és persze, hogy igen. Aztán a képekből be is ugrott. Olyan harmonikus kis versbe szedett dolog ez, ami hibátlanul beül az agyba, nem, bánt semmit, fantáziát felgyújt, sokáig motoszkál. Számtalanszor eszembe jutott, hogy tűzoltó leszek és/vagy katona. Aztán lettem is katona, de addigra már piszkosuk utáltam az ötletet. Az üveggolyó meg, mint távolság... mikor Zorán énekelte a Gyémánt és aranyat, akkor is ez járt a fejemben. Meg később az, hogy hányszor hány üveggolyót is kaptam, mert ettől gazdag az élet. És így van, minden így történt. Ez a kis ganéj kópé gyerek, aki ebben a szoborban lakik meg mindent kifejez. Bármi lehet belőle. Közben meg így néz ki. Szóval jó ez nagyon. Lába körül a szöveg... szinte nem is kéne már. Úgyis tudjuk.