Északnyugat

Nem akartam ott ebédelni, ahol a múlt héten, gondoltam, kimegyek Komáromból nyugat felé, ott van valami erdei csárda. Volt is, persze, de közben megvették koreaiak, és még nincs kész az átalakítás, még nem fogadnak. Egy koreai erdei csárda... Így aztán továbbhajtottam és így jutottam Gönyűre, ahol némi keresgélés után kikötöttem az Ankerben. Elég jónak tűnt. Maszk semmi, oltási igazolvány semmi, nem érdekelt senkit. Bementünk és leültünk. Egy szál maszkot nem láttam a környéken, úgy látszik, itt nem volt járvány. Májgombócos húslevest kértem, kaptam is egy nagy adagot forrón, valami hihetetlenül sok fehérrépával. Megettem a levet, kihalászgattam az apró és nem túl ízes májgombóckákat, aztán az alján megmaradt két ujjnyi répa-szárazanyag. Nem volt egy jó választás. A második fogás érdekesebb volt, hétvégéről maradt még állítólag vadlazac, marokkói salátával. Ez nagyon finom volt! Nagyon élveztem. Feleségem csirkenyársat evett, valami grillezett zöldségekkel, és azt mondta, semmi különös. A hely nem valami nagyon izgalmas, egy panzió egy ronda, forgalmas út mellett, elég semmilyen környék, a legyeket állandóan hessegetne kellett evés közben. De összességében nem volt egy rossz ebéd. A pincér is kedves volt, szolgálatkész, udvarias.