Megmerülni a jóban

Az ember néha visszavágyik valahová, ahol nagy élményei voltak... csak hát nem lehet mindig, pláne akkor, hogy nagyon sok kilométer választ el attól a bizonyos jótól. Franciskáék étkeihez már háromszor volt szerencsém, de nem lehet mindig mindent ide beírni, ha nem elég messze vannak időben egymástól az alkalmak. Most sunyi módon álnéven jelentkeztem be, legyen már valami kis meglepetés is benne. Du. 17 órakor érkeztem, de már órák óta csavarogtam a környéken, hogy elüssem az időt. Ki tudja, a háziasszony talán örült is nekem. Rajtam kívül még egy pár ült a másik sarokban. Ennek is van előnye, hátránya, ha az ember egyedül jön ide, szóval a vacsora több mint 3 órán át tart, és hát mit csinálsz közben, ha egyedül vagy? Franciska nagyon kedvesen néha odajött beszélgetni, hogy ne legyek olyan magányos. Na, de miről is van szó? Éppen menüváltásra érkeztem, innen volt a legújabb, sorolnám, de a képek között ott a menükártya, meg a fogások maguk... az üdvözletes falatkák után az a zöld kerek a füstölt hal körözött, burgonyaszirommal, kefirrel, a sárga tengerben úszó hajó a sütőtök mindenféle formában, a fekete tányérok a kacsa hagymába töltött kacsanyelvekkel, a rántott karfiolt a kalamansival megismered, szóval ilyen. Így aztán az elejével és a végével talán 10 fogás is összejött. Közben néztem, mert úgy ültem, hogy láthattam, hogy Attila hogyan küzd a feladattal, hogyan varázsol finom kis eszközökkel esztétikát a tányérokra,.. közben halk hangulatzene, zongorán közismert, nyugtató dallamok csaptak át egyik számból a másikba. Jó kiegészítés. Végiggondoltam a menüt, a szolgáltatást, az élményt. és a kb. 50 ezer forintos végösszeget nem találtam drágának. Számomra még mindig ez az ország egyik legjobb étterme. Hosszúhetényt nemrég a világ legjobb turisztikai célú falvai közé választották. A Hosszú Tányér évek óta stabilan Michelin-ajánlott étterem, plusz háromsapkás elismerés a Gault&Millautól... Franciska meg az év női vállalkozója. Szóval? Hol akarsz vacsoráznii? Na látod.