A vidékre jellemző kiállítótér

Már Óbányán is szó volt üvegművességről, üveghutáról... tehát a környéken ennek hagyománya van. Hosszúhetényben van a tájház, meg van ez az üvegmúzeum, és ugyan "közigazgatásilag" lehet, hogy egy irányítás alá tartozik, de jellegében, céljában más, nem is beszélve arról, hogy helyileg is viszonylag távolabb esik egymástól a kettő. A tájházat pár hete láttam, tetszett is, most az üvegmúzeumon volt a sor. Behatoltunk. Az épület többcélú, találtunk egy hölgyet a folyosón, és vidám nyomozásba kezdtünk, hogy hogyan nyílik ki nekünk a kiállítás. A megadott telefonszámon felhívtam egy urat, aki sajnálta, de nem volt a településen éppen, de majd riaszt valakit, aki szaporán odajön és kinyit nekünk. És tényleg, nem telt bele sok idő, egy fiatal lány, talán az udvarlójával együtt megjelent, és ajtót nyitott. De addig sem unatkoztam, mert az emeletről lejött egy fiatal nő a kapuszín alá dohányozni és csodálatos alakkal áldotta meg a Jóisten, szóval, az esztétikai élmény folytatólagos volt. Az üvegkiállítást meg nem nagyon lehet elmesélni, ez egy művészeti ág, sok ötlet, megvalósítás, amit az anyag elbír, talán majd teszek fel ide pár fotót. A kulcsos lány és fiatal barátja türelmesen végigvárta, amig kiálmélkodjuk magunkat, aztán közölték, hogy semmi, semmi, ünnep van, az a megállapodás, hogy ez ilyenkor ajándék, nem kell fizetnünk semmit. Hálásan köszöntük is szépen, hogy csak úgy, soron kívül elfáradtak ide szombat délután az idegenek kedvéért.