A tájházat pár hete láttam, tetszett is, most az üvegmúzeumon volt a sor. Behatoltunk. Az épület többcélú, találtunk egy hölgyet a folyosón, és vidám nyomozásba kezdtünk, hogy hogyan nyílik ki nekünk a kiállítás. A megadott telefonszámon felhívtam egy urat, aki sajnálta, de nem volt a településen éppen, de majd riaszt valakit, aki szaporán odajön és kinyit nekünk. És tényleg, nem telt bele sok idő, egy fiatal lány, talán az udvarlójával együtt megjelent, és ajtót nyitott. De addig sem unatkoztam, mert az emeletről lejött egy fiatal nő a kapuszín alá dohányozni és csodálatos alakkal áldotta meg a Jóisten, szóval, az esztétikai élmény folytatólagos volt. Az üvegkiállítást meg nem nagyon lehet elmesélni, ez egy művészeti ág, sok ötlet, megvalósítás, amit az anyag elbír, talán majd teszek fel ide pár fotót. A kulcsos lány és fiatal barátja türelmesen végigvárta, amig kiálmélkodjuk magunkat, aztán közölték, hogy semmi, semmi, ünnep van, az a megállapodás, hogy ez ilyenkor ajándék, nem kell fizetnünk semmit. Hálásan köszöntük is szépen, hogy csak úgy, soron kívül elfáradtak ide szombat délután az idegenek kedvéért.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
