A RÓNA NÉMA HANGJA

A keleti nyitás kormányzati politikája csak-csak leszivárog a nagy magyar pusztára is, és érdekes dolgokban ölt testet. Karcagon, amely ugye jeles város, hiszen két kormánypárti minisztert is adott a hazának, valamiért a Kazahsztánnal való kapcsolat burjánzik. Amikor 2024 elején átadták a Karcag Kincse Művészeti és Konferencia Központot, köznapi nevén a Sámándobot, az átadó ünnepségen Kazahsztán magyarországi nagykövete is részt vett. De hogy a létesítmény kertnek nem mondható kietlen portáján mit is tisztelhetünk egy óriási piros almát a magasba emelő betonlábazatban, azt még nem sikerült kiderítenem. Viszont feltűnő, hogy a mű alakzata visszaidézi az új kazah főváros, Asztana Baiterek nevű emblematikus emlékművét, a karcagi betonlábazatnál pedig A Kun Miatyánk olvasható egy kőtáblán.
Itt tartottunk, amikor nemrég újra ellátogattunk a terepre, és meglepve láttuk, hogy új műalkotás gazdagítja a hely vizuális kínálatát: a kazak nép szeretetteljes ajándéka a magyar népnek, egy hangszer, a dombra bronz szobra. A dombra számos közép-ázsiai országban, a türk népek által széles körben használt, a nyeles lantok családjába tartozó, hosszú nyakú, körte alakú, húros pengetős hangszer, a kazak nép egyik legkorábbi, legnépszerűbb hangszere. Látványos, szép darab ez itt a semmi közepén.
Mint az utólagos keresgélés eredményeként kiderült, a kazah parlament alsóháza elnökének ajándékaként került ide a síkra ez a művészeti alkotás, a dombra, amely, miként a talapzat felirata mondja, a Róna hangja. Hangot persze nem ad ki, de kétségtelenül jól néz ki.