Érdekes történet

Már sokadszor figyelmeztetnek minket az emlékműveink, hogy nem úgy van ám az! Itt megint a jászok-kunok (nem magyarok) sorsáról van elsősorban szó, tulajdonképpen ők is eltűntek a térképről a török hódoltság ideje alatt. Amikor a nyugateurópai seregek kiverték az Oszmán Birodalmat innen, nem tudom, kinek adták volna oda ezt a földet, mert magyarok, kunok,, jászok, azok nem voltak. Így az egész Jászkunságot odaadta Lipót császár a német lovagrendnek. De azok nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, a pesti invalidusoké lett. Mint a Capitalyban... jött a következő játékos, hatost dobott, és megvette zsákaranyért a vidéket tokkal-vonóval, emberrel, jószággal, mindenestül. (Már nem azért, de a magyar szolgalélek még mindig szobrokat emel és hajlong ezek előtt a királyok, császárok, szentek előtt, mert ez valami nemzeti hagyomány.) Szóval, volt lázongás a régi jogok elvétele miatt, Mária Terézia végül aláírta a "redemptiót", azaz a megváltást, így aztán lehetett gyűjtögetni, összeadni és végül valahogy pénzért visszaszerezni némi függetlenséget a pannon ég alatt. Ennek állít emléket ez a harang is, mely csak pár lépésre áll attól a szobortól, ahol Béla atyánk szimbolikusan először találkozik a régi időkben Kötöny kun kánnal.