Drótszobros szelfipont Kiskunmajsa

Volt benne valami üde, valami tavasz, nem poshadt szent, nem búskeserves ősi meg hősi, hanem amolyan kis csajos, téren ülős, drótból van és a szemüvegét igazítja, teszi fel vagy veszi le, de azt mondja, hogy nem ám amolyan búval izélt ez a város, hanem laknak benne emberek, fiatalok, lányok és fiúk, ideülnek, talán szelfiznek vele, vagy lehet, hogy még a kiránduló családok is, szóval, nyugi, elmúlik majd a ború, kisüt majd a nap, és jobban fogod érezni magad. Most, így utólag, nagyon verem a fejem a falba, vannak ennek a csajszinak testvérkéi is, a Napfény lányok. csak át kellet volna sétálnom két utcával arrébb, de ki tudta ezt akkor? Így meg már. . . szóval, előbb tájékozódni, aztán kirándulni! Hány olyan hely volt már, amikor elmentem valami mellett. . . hát most itt is ez történt. De azért ennek a lánynak örülök! Meg a város nevét kiíró betűk tetején is ül egy kisebb, lengeti a lábát, talán majd látható lesz ő is!